Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-14 / 35. szám

Péntek, fullus 14. VcjIUI Silofcnszkón cs iMisiínszkón Politika és tudomány. Prága, julius 13. (FI) Chaloupecky E. dr., a pozsonyi egyetem tanára, legutóbb a Prager Presse hasábjain a „Csehszlovák nemzet történeti joga Szlovenszkóra“ cimíi cikksorozatában Hóman dr. budapesti egyetemi tanárral polemizálva, azokat az érveket igyekszik összefoglalni, amelyekkel a cseh történettu­domány Szlovenszkó birtokbavételét jogilag Is megokolni iparkodik. A szakbeli hivatott történetírók feladata lesz, hogy Chaloupecky érveit megcáfolják. De mi mégsem mulaszt­hatjuk el, hogy vissza ne utasítsuk a pozso­nyi tanár egynémely nagyon is felületes 'megjegyzését, amelyet nem a tudomány, ha­nem a politika sugallt. Chaloupecky cikksorozatában egyebek között Hómannak azt a tételét igyekszik cá­folni, hogy Szlovenszkó mai területén a ma­gyar állam évszázadokon keresztül teljesí­tett jelentőséges kulturális missziójának jog- leimén gyakorolta az uralmat. Ellenérveinek jsorában a pozsonyi tanár a többi közt azt is mondja — és ez az állítása egészen újszerű i— hogy a magyar állam Szlovenszkónak már azért sem tudta megadni azt, amire (szüksége volt, mert Szlovenszkó földrajzilag jsem tartozott szorosan Magyarországhoz, hanem geográfiai tekintetben is inkább a cseh korona országainak folytatása volt. Mintha bizony a Garam, az Ipoly, a Sajó és Szlovenszkó többi folyója nem a Duna, ha­nem az Elba felé folyna és mintha a Kárpá­tok gerince nem választotta volna el földrajzi­lag is a mai Szlovenszkót Morvaországtól és Sziléziától! Ilyen, a tényeknek teljesen el­lentmondó érvekkel bizonyára nem lehet megvédelmezni azt az állítást, amellyel Cha­loupecky a politika szolgálatában a cseh­szlovák állam földrajzi egységét próbálja bi- gonyitani. A szudétanémet sajtó nagyot mulatott a pozsonyi tanár ama megjegyzésén, hogy a jszlovenszkói németek, akik Chaloupecky sze­rint Csehországból származtak, Szlovenszkó iföldjén a cseh-szlovák kultúrát terjesztették. A magyar történettudósok között is voltak, akik azt vitatták, hogy a szlovenszkót bá­nyavárosok lakossága — tehát úgy a sel- meevidéki krickeháuerek, mint a gölnicvöl- gyi mántákok - Csehország német bányavidé­kéről származtak. De ezt a nézetet a tudo­mány nem fogadta el egyhangúan. A felső szepességi és a pozsonyi németek szárma­zási vidéke azonban a történettudósok egy­behangzó véleménye szerint Csehországon kívül keresendő. A bányavárosok németjei pedig, ha talán Csehországból származtak is, bizonyára nem a cseh kultúrát terjesztették, hanem a német kultúrát, amelyet azután év­századok folyamán egyre több és több ma­gyar elemmel szőtt át a magyarsággal való állandó érintkezésük. Chaloupecky elfogult szeme mindenütt és mindenkor a távoli cseh kultúra befolyását látja. így a Szepességen, sőt Kassán is a csehországi építőművészet nyomait fedezi fel. A kassai székesegyházról razt állítja, hogy az a prágai iskola hatása alatt keletkezett. Mivel azonban a kassai dóm építkezésében tisztán a francia gótika for­matörekvése érvényesül, a műtörténészek a francia mesterek között keresik a kassai szé­kesegyház építőjét és a legtöbben azt vélik, hogy Villard cTHoiicourt építette Kassa vá­mosának szépséges műremekét. Chaloupecky cikksorozatának egy helyén azt az állítást is megkockáztatta, hogy ab­ban az időben, amikor Szlovenszkó földje jnég Magyarországhoz tartozott, a magyar­ság részéről az a jelszó hangzott el, hogy „a szlovákokat ki kell irtani" és szerinte ezt a jelszót a lehetőség szerint a gyakorlati élet­ben követték is. Soviniszta cseh politikusok­tól unosuntalan hallottunk már ehhez hasonló frázisokat. Nagyon elszomorít azonban, hogy egy történettanár, akinek hivatása az volna, hogy a politikától távolállva, az igazságot és csakis az igazságot keresse, ennyire meg­feledkezik a tudományos tárgyilagosságról. Egyetlen egy bizonyítékot kérünk arra, hogy Magyarországon akár a parlamentben, akár más köztestületek ülésein, akár az irodalom­ban, akár pedig a sajtóban, bárki valaha han­goztatta, hogy szlovákokat ki kell irtani. Ha igaz volna az, amit a tanár ur ál­lít. honnan tudja megmagyarázni, hogy a szlo­vákság ezer éven át mégis fennmaradt és gyarapodott s megóvta bántatlanu! faját, nyelvét testi-lelki épségét. Bízvást kérdez­hetjük a tisztelt tanár úrtól: vájjon az irtó politika ilyen eredményekkel szokott járni? Abauj - vármegye. Kassán és környékén a róni. katolikus egy­ház helyzete súlyos. A csehszlovák vezető- és politikai egyéniségek, sőt egyes hatósági közegek részéről is sok esetben volt alkalma Kassa és környéke papságának és hivő ka­tolikus népének a rosszindulat kitöréseit ta­pasztalnia. A katolikus egyházat és a hívek vallásos érzületét ért sérelmek felsorakozta- tatása hasábokat kíván. A Kassa városában eddig bezárt 10 ma­gyar iskola közt 4 katolikus középiskola sze­repel, melyek növendékei még a megkezdett tanulmányokat sem folytathatták. A legna­gyobb csapást a mindenkitől, felekezeti kü­lönbség nélkül, nagyrabecsült premontrei ta- nitórend szenvedte, melynek pár évvel ez­előtt nagy anyagi áldozatok utján épített és felszerelt modern gimnáziumát elvették. Torna. Tornát tiszta szinmagyar nép lakja. Más szót mint magyart nem hallhatsz. Már az ide­rendelt cseh határőrök s egyéb hivatalnokok is kénytelenek a magyar nyelvet törni, mert másként nem boldogulnak. S ezt tudomásul venni nem akarják. Cseh nyelven érkezik minden rendelet, utasítás, fontos felhívás. A szegény nép nem érti. De nem érti a papja, tanítója, jegyzője sem. Sok­sok büntetés, félreértés származik belőle. Ha fordítóhoz, tolmácshoz fordulnak, kihasznál­ják szegényeket. De ilyet is hol talál? 30—40 kilométer távolságra. Soha még a legsötétebb abszolutizmus ide­jében sem volt ilyen közigazgatás. Minden község vezetőjét, biráját, képvise­lőtestületét önkényesen a csendőrök, kémek, besúgók bemondása alapján nevezték ki, persze nem valami fényes társaságból összeállítva. Nem a rátermettséget, a hozzá­értést, a közakaratot, a közhangulatot néz­ték, hanem a hizelkedőket, kétszinüeket, a minden viszonnyal és helyzettel megalkuvó­kat. Aki „nazdár“-ral köszönt, biztosan biró lett. De vájjon mit várhat ezektől a község, a megye, az állam? A község legfontosabb ügyei, az adózók érdekei ezek kezében vannak-.-Az iskolák ve­zetése, irányítása és felügyelete egy erősza­kos emberre van bizva. Ellenőrzéseinél nem a lényeget, de a külsőségeket nézi. A taní­tókkal rettenetesen bánik, Hogyan lehet igy nevelni? Szepsi. A szinmagyar községben teljes erővel meg­indult a csehesités. Csupa uj tanerő boldo­gítja a községet, akiknek élére a régi érde­mes tanítók mellőzésével a tanfelügyelő egy fiatal legénykét állított. A határőrség, rendőrség, pénzügyőrök mind csehek vagy olyan szlovákok, akikkel a la­kosság nem tudja megértetni magát. A jól fizetett csendőrség nyomozásai ritkán vezet­nek eredményre. Kényelmesen végzi dolgát s mert nem érti a lakosság nyelvét, nem is boldogulhat. Vasúti állomáson is csehül vag3r szlovákul megy a felekkel való érintkezés, pedig alig kerül ide valaki más, mint aki csupán magya­rul tud. Ennek a községnek határai ma is ketté vannak vágva. A lakosság tisztán a határőr­ség szeszélye szerint juthat át földjére vagy nem. A premontreieknél, Jászén. Megenyhül a lég, mikor a premontreiek gyönyörű játszói parkjába érünk. Lelkűnkből szétfoszlott a tél nyomottsága, könnyebb a lelkünk, szivünk. A jászói prépostság parkja és rezidenciája éppen olyan pompában fogad, mint azelőtt, amikor itt még élénkebb volt az élet, zavartalanabb a boldogság. A viszo­nyok megváltozhattak, de nem változtak meg ennek a rendnek derék tagjai, akiknek föllé­pése ma is tiszteletet parancsoló, társalgása lebilincselő, vendégszeretete közmondásos. Takács Menyhért prelátus a rend ügyei­nek tisztázásán fáradozik. Nemrég Belgiumot járta, majd Magyarországba utazott. Sem vele, sem pedig az éppen betegeskedő kor­mányzóval nem tudunk beszélni, de K ' r y A. Kamill rendi főpénztáros szeretettel fogad. Elkalauzolnak a muzeális értékű lakosztá­lyokban, a gyönyörű képtárban és a szent áhítatot keltő templomban. Minden, ami itt van, a Teremtő véghetetlen nagy hatalmira emlékeztet. Itt látjuk örökös mosolygását ez éledező természetben, a virágrügy fakadósán, a szellő édesebb suttogásán, a hegyi patak andalító csörgedezésén, a megkonduló ha­rangszóban, mely friss csengéssel ég felé rö­píti imáinkat. A híres stószi és meceuzéfi ipar haldoklik. Stósz késipara és Mecenzéf ásó- és kapa­gyártása — mondja egy szakember — egé­szen a 17-ik századig nyúlik vissza és teljes virágzásban akkor volt, mikor a világfor- galmi nehézségek következtében nemcsak az akkori Magyarország egész területére, hanem Romániába, a Balkánra, Szerbiába, sőt Triesztig is eljutott A forgalmi eszközök tökéletesedése folytán csakhamar hatalmas versenytársat kapott a képzettebb és értelmesebb munkássággal ^u- delkező német és angolországi gyárakban, úgy hogy a múlt század nyolcvanas éveiben rohamos hanyatlásnak indult. A magyar kormány látva az ipar vergődé­sét, a legnagyobb áldozatok árán igyekezett rajta segíteni. Baross kereskedelmi miniszter kezdeményezése után utóda Láng miniszter is nagylelkűen támogatta az ipart, mely rö­videsen számottevő tényezővé vált az export terén is. A stószi késipar versenyképességét legjob­ban bizonyítja, hogy cs. és kir. hadsereg, a m. kir. honvédség, a pólai tengerészet, a rn. kir. földmivelésügyi minisztérium, a m. kir. dohányjövedék és a Máv.-nak szerződéses szállítója lett. A háború alatt katonai vezetés alá került és kizárólag katonai cikkeket gyár­tott. De 1918 október 28-ika ez ipar minden reményét sírba tette. Az uj államhatárok következtében nem­csak lehetetlen földrajzi helyzetbe került ez a vidék, de egy olyan államba is, melynek magának 14 késgyára van. Ezek pedig köz­ponti fekvésük, ügyesebb munkásanyaguk és a rájuk pazarolt kormánytámogatás révén olyan előnyös helyzetben vannak, hogy ve­lük a versenyt felvenni lehetetlen. A stószi és mecenzéfi iparágaknak élete az uj állam keretében nem egyéb, mint lassú haldoklás. Hogy mennyire semmibe nem veszi a prá­gai kormány az itteni ipart, bizonyítja leg­jobban az a körülmény, hogy az 1921-ben kiirt 50.000 bajonett gyártását nem a stósziakra, akik erre tökéletesen be vannak réti 'ezve,' hanem az erre a célra újonnan berendezendő cseh gyárra bízták. A közlekedési viszonyok is rendkívül hát­rányosak Stószra, mert a legközelebbi állo­más 9 kilométernyire van innen és a magyar kormány által tervezett és 1918-ban már a megvalósulás stádiumába jutott vasutkiépi- tést a cseh kormánytól hiába várják. Magyar kereskedelmi akadémia Munkácson. Munkács, julius 11. Mennyi gondot okoz és mennyi akadállyal jár ma a magyar szülőkre nézve gyermekeik tanitta- tása. Alig van magyar tannyelvű középiskola s igy nagyobbára messze idegenbe kell küldeni gyermekeiket. Ebből a szempontból kétszeresen örvendetes dolog, hogy Munkács városának sike­rűit Ruszinszkó tanügyi hatóságával megegye­zésre jutni és falai között egy magyar tannyelvű négyéves kereskedelmi akadémia jövőjét biztosí­tani. Tekintve, hogy Pozsonyig sehol sincs másutt ilyen fokú szakiskola, ez intézet hivatva lesz nem­csak Ruszinszkó, hanem Keletszlovenszkó ma­gyar lakosságának igényeit is kielégíteni. Az iskola jelenleg a Munkácsy Mihály szülőhá­zában van, de már kész a terve az uj kétemele­tes palotának, melyhez kamatmentes kölcsönt az állam ad s a fölszerelésben is segítségére lesz a városnak. Munkács város és az állam között kö­tött szerződés értelmében az intézet már uj állami igazgatót is kapott, akit munkájában szakképzett tanári kar támogat. A kereskedelmi tárgyakon kívül a legnagyobb gonddal folyik benne a legújabb módszer szerint csoportokban a modern nyelveknek: németnek, angolnak, franciának a tanítása. A négy év elvég­zése után — hasonlóan a magyarországi négy­éves kereskedelmi iskolák tantervéhez — a tanu­lók a főiskolai tanulmányokra is képesítő érett­ségi vizsgálatot tehetnek, mely a gyakorlati élet­ben való sokoldalú működéshez is ma a legcél­szerűbb diploma. Az iskola igazgatósága közli, hogy az 1922/23-ik tanévben már I., II. és III. osztálya lesz. Az I. osztályba csak korlátolt számban (40) vesznek föl növendéket, de ha megfelelő létszám lesz, pár­huzamos osztályokat is fognak nyitni. Leányok és fiuk egyaránt fölvehetők, akik négy polgárit, vagy középiskolát végeztek. A tanári kar a vidéki nö­vendékek elhelyezésénél is segítségre lesz s a le­vélbeli megkeresésekre az igazgatóság minden fölvilágositást a vakáció folyamán is megad. Be- iratási dij 50 korona, tandíj 600 korona. Az intézet tanulóinak 25 százaléka tandíjmentességben ré­szesülhet. A beiratkozások szeptember 1., 2., 4-én lesznek. Az I. osztályba beiratkozok fölvételi vizs­gálatot tesznek, mely a számtan, földrajz s a ma­gyar nyelv ismereteire szorítkozik. A ruszin nyelvből is — irás, olvasás — fölvételit kell tenni, de azoknak, akik ezt nem tanulták, a tanári kar időt enged a pótlásra. Tájékozásul megemlítjük, hogy az intézetnek nyilvánossági joga van és bi­zonyítványai államérvényességüek. Valóban csak dicséretet és elismerést érdemel Munkács városa, hogy áldozatok árán is lehetővé teszi ennek az intézetnek a működését 11PI H1KHEK — (A prágai meteorológiai intézet jelen­tése.) Idő jóslás: Változatlan időjárás várható. ■ * — (Micsura miniszter szabadságon.) A S 1 o v á k értesülése szerint Micsura Már­ton dr., Szlovenszkó teljhatalmú minisztere, tegnap éjjel négy heti szabadságra Német­országba utazott. — (A Szlovenszkóba kihelyezett cseh tisztvise­lők tiltakoznak a diéták csökkentése ellen). A Szlovenszkóba kihelyezett cseh állami tisztvise­lők sehogysem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kormány hosszú három év után mégis rászánta magát arra, hogy a Szloven- szkóban működő cseli tisztviselőknek a sokat hangoztatott egyenlőséggel és demokráciával össze nem egyezhető kiváltságos helyzetét leg­alább részben megszünteti és külön százszázalé­kos drágasági pótlékukat október 11-étő] kezdve a felére leszállítja. A Slovenská Politika közlése szerint a cseh tisztviselők ez ellen a legerélye­sebben tiltakozni fognak. — (A pozsonyi olasz konzul távozása.) A Szlo- venszky Dennik híre szerint Maffei Artúrt, a po­zsonyi olasz konzult egy másik konzulátus veze­tésével bízták ir?g és ezért elhelyezték Pozsony­ból. Maffei olasz konzul elhelyezését a lap szerint valószínűleg azok a cseh körök eszközölték ki, akiknek nem tetszett a konzul egyik-másik sze­replése. így, hogy a Mária Terézia-szobrot a rom­bolás után lefényképezte és eljuttatta az angol illusztrált lapoknak. — (Az egészségügyi miniszter nincs itthon). Vrbensky Bohuszláv dr., egészségügyi miniszter, négy hétre Jugoszláviába utazott. — (Lengyel aíkenzulátus Marienbadban.) A len­gyel lapok, híradása szerint a lengyel külügy­minisztérium Marienbadban a jövő hónap elsejétől alkonzulátust szándékszik fölállítani. — (Letartóztatták a wiesai támadás egyik tet­tesét.) A wiesai véres tornászünnep, amely alka­lommal a csehek félholtra verték a német torná­szokat, még mindig az érdeklődés központjában áll. A nyomozás során a rendőrség letartóztatott most a tettesek közül egy embert, akit az ober- leutensdorfi járásbíróság fogházába kisértek. — (A kisáníánt sajtófőnökeinek értekezlete.) A Cseszkoszlovenszká Republika jelenti Belgrádból, hogy a hó végén a kisántánt-államok és Lengyel- ország sajtófőnökei a génuai megbeszélések értel­mében Karlsbadban konferenciát fognak tartani. A tárgyalásokon a résztvevő államok hírszolgá­latának s sajtószervezeteinek kérdéseit fogják megbeszélni. A konferenciát jugoszláv részről kezdeményezték. A cseh-szlovák köztársaságot Hájek, a külügyminisztérium sajtófőnöke fogja képviselni. — (A görög-katolikus papság súlyos helyzete.) A görög-katolikus papság nagy ínségben él. Ter­mészetbeni illetményeinek állami megváltása tel­jesen elmaradt. Egyes „magyaron" papok még a törvény által biztosított fizetésüket sem kapják meg. Újabban újból behozták a rokovinát, de ez csak újabb zavarokat fog előidézni. Most az a hír terjedt el, hogy a kormány a kormányhüség foka szerint fogja megállapítani a fizetéseket, ami tel­jesen elképzelhetetlen. A görög-katolikus papság­nak megígérték, hogy a szlovák papoknak kifize­tett 2000 koronás inségsegéiyí ők is megkapják A szlovák papoknak ezenkívül még 240 korona drágasági pótlék és ruhasegély is jár, melyben a görög-katolikus papok szintén nem részesülnek. — (Hírek egy „legfőbb nemzetvédö bizottság" fölállításáról.) A napokban hire kelt annak, hogy valami legfelsőbb nemzeti védelmet kell létesiteni Cseh-Szlovákiában. Állandó bizottságot, amely a nemzetvédelmi miniszterből, a miniszterelnök­ből, továbbá a belügyi, vasúti, külügyi, pénzügyi és a munkaügyi miniszterből állana. Ennek a bi­zottságnak — melyről úgy hiszik, hogy megala­kítását Franciaországból kezdték — az lenne a feladata, hogy mindenre fölügyeljen, ami az állam védelmi képességével és a katonai készenléttel vonatkozásban van. A Rudé Právo szerint ennek az intézménynek kimondottan reakciós katonai jellege lesz s lehetővé tenné azt. hogy a kormány a legmegbízhatóbb emberekből álljon A lap han­goztatja, hogy az ilyen fontos testüle* csak alkot­mányos utón szervezhető.

Next

/
Thumbnails
Contents