Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-14 / 35. szám

a Az orosz adósságok kérdése, Hága, július 13. Az adósságügyi albizottság ülé­sén Alphand elnök (Franciaország) kijelentette, hogy a kamatfizetések kérdésében mindmáig sem­mit sem értek el. Az adósságok elismerése dol­gában még ott sincsenek, ahol 1921 októbert 28-án voltak, amikor is Csicserin kijelentette, hogy szovjetkormány hajlandó az előző kormányok adósságait elismerni. Hága, jttlius 13. (Mavas.) A magántulajdon kér­déséről folytatott vitát, jóllehet nem tisztázta a keryzetet, bezárták. Valószínűen ugyanez lesz a sorsa az adósságok kérdéséről kezdett vitának is Pénteken lesz a hitelügyi albizottság utolsó ülése. Angol lapok véleménye. fíées, julius 13. (Saját tudósítónk telefon- jelentése.) Londonból jelentik: A inai lapok vezetőhelyen foglalkoznak a hágai konferen­cia csődjével. A Morning P-ost azt írja, hogy miként a génuai, úgy a hágai konfe­rencia is a szovjetdelegátusok magatartása miatt végződött eredménytelenül. A lap erő­sen támadja Lloyd Georgeot s nem tudja megérteni, hogyan foghatta pártját a terro- risztikus szovjetkormánynak. A Daily News sajnálattal állapítja meg a hágai kon­ferencia eredménytelenségét, de az ered­ménytelenség —- Írja — nem okozott megle­petést, mivel az orosz delegátusoknak a ma­gántulajdonnal szemben elfoglalt álláspontja miatt nem volt semmi kilátás valamelyes megegyezésre s ezért nem is lehetett a há­gai konferenciától eredményt várni. A kudarc a szovjet bukása. Páris, julius 13. A Newyork Héráid- nak jelentik Washingtonból: A hágai konfe­rencia meghiúsulását a szovjetkormány kö­zelgő bukása előjelének tekintik s azt hiszik, hogy a mai orosz rendszer nem éri meg a jövő évet. Az oroszok hoteiszámlája. Hága, julius 13. (Saját tudósítónktól.) Az orosz delegációnak az a szándéka, hogy még hollandi forintokban is tekintélyes nagyságot tevő hotel- számlájukat a magukkal hozott drágakövek el­adásából nyert összeggel egyenlítik ki. Hágában Litvinov titkárja észrevette, hogy a magukkal hozott bőröndök egyikét, amely majdnem 200 kg. súlyú volt s amelyben állítólag ékszerek és drá­gakövek voltak, kifosztották. A rendőrség nyo­mozást akart indítani, az oroszok azonban köz­ben kicsomagoltak. Másnap egy ékszerész jelent meg az oroszok szállásán s hosszasabban tárgyalt velük. Ebből azt következtetik, hogy a még megmaradt drágaköveket Amsterdamban eladják. (!j wiSűghonfereiifte. Páris* julius 12. (Saját tudósítónktól.) Az Intransigeant jelentése szerint az an­gol kormány azt javasolja, hogy lehetőleg rövid időn belül uj világkonferencia üljön össze, amelyre hívják meg nemcsak a ver- saillesi békeszerződést aláíró hatalmakat, de a semleges államok s az északamerikai Unió pénzügyminisztereit is. Angol pénzügyi kö­rök véleménye szerint az árfolyamok labili­tása túllépi a jóvátételi kérdés kereteit s az ! egész világ összes pénzpiacaira nagy hatás­sal van. Valószínűnek látszik, hogy Poincaré Hátha elmondana Olivérnek mindent? Zű­rieket elhagyva már az Appenzell alatt ro­bogtak, épp azon a ponton volt, hogy kiönt­se Pándy előtt a szivét, mikor egyszerre po­koli zökkenés s a vonat nyílt pályán megállt. A barátok rémülten tápászkodtak fel a rájuk hullott málhadarabok alól s n tört kocsik re­csegése közepette a pályatestre ugrottak ki. i Pillanat múlva tömegesen óbégattak már az utasok: mi baj, mi történt? Semmi, az első kocsik egyike tört össze, pár sebesülés csu­pán ... megy a jelzés, mindjárt itt lesz a se­gítő vonat. Lett ott zavar a íizíokos alpesi fehérség­ben. Hullt a hó és oly tömött pillékben, oly sűrűn omlott alá, hogy öt lépésre alig látha­tott az ember. Mit tegyenek, a romlott fűté­sű vasúti kocsiba üljenek vissza? Hisz már is áthatja a vasszerkezeíet a hideg; jobb idc- kint, várjunk. Vártak; telt az idő, esteledni kezdett s még mindig hiába vártak. Mi lesz velük? A hó mind nagyobb tömegekben lepi el a pályatestet, kizárt dolog, hogy vonat közlekedhessék iiy lavinás időben! Tán majd a szomszédos falvak lakói jön­nek .segélyükre? igén. jönnek is már! Az utasok tényleg az érkező szekerek elé fu­tottak s verekedve igyekeztek helyet biztosí­tani maguknak. Futott Olivér is. Csak any- nyit kiáltott hátra a didergő Bélának, hogy várjon, maid ő biztosit kocsit. (Folyt, köv.) Tntxur^a*>ivtrw9 "*vnrji kijelentéséi ellenére mihamarább összehívják a legfelső tanácsot. A Tejnps véleménye szerint, ámbár a francia kormány mindmáig nem kapott hivatalos értesítést a legfelső ta­nács összehívásáról, hangoztatni kell, hogy az ily irányú tervek egyáltalában nem kívá­natosak, minthogy a legfelső tanács a jóvá­tétel i kérdések megítélésére nem illetékes. A lap véleménye szerint Amerika sikeres részvételére csak akkor lehet számitani, ha az európai államok egymás között már előbb megegyeztek. Jelenleg nem a német fizeté­sek halasztásáról, de a szövetségközi adós­ságok megszüntetéséről kell tárgyalni. Németország moratóriumot kért Készpénzben nem tud fizetni. — jegyzék a jóvátételi bizottsághoz. A német kormány tegnap jegyzéket inté­zett á jóvátételi bizottsághoz, melyben hivat­kozik a márka értékcsökkenésére és kije­lenti. hogy a jelenlegi viszonyok között kép­telen a londoni fizetési tervezetben megálla­pított készpénzfizetést teljesiteni. Utal’ arra, hogy a londoni fizetési terv készítésének idő­pontjában, 192! májusában 60 papimiárka volt egy dollár értéke s hogy ma ez az ér­ték 500 papirmárkára emelkedett. Ez az ér­tékcsökkenés lényegesen emelte, a jóvátételi tartozások értékét, úgy hogy az 1922. már­cius 27-én 720 millió aranymárkában megálla­pított tartozás, mely abban az időben 51-4 mil­liárd papirmárkának felelt meg, ma 80 mil­liárd papimiárka értéket képvisel. Ehhez já­rulnak még a német birodalom devizakötele­zettségei, amelyek ma 66 milliárd papír márkát jelentenek. Ha e kötelezettségek teljesítése végett Németország továbbra is kénytelen lesz külföldi devizákat vásárolni, akkor a papimiárka értéke föltartóztathatatlanul to­vább fog zuhanni s Németország pénzügyi, gazdasági és szociális helyzete teljes züllésre lesz kárhoztatva. A német kormány ezekre s a békeszerző­dés 234. szakaszára hivatkozva, azt kéri, hogy az 1922. évre esedékes készpénzfizeté­sekre halasztást kapjon. Kijelenti, hogy a jú­lius 15-iki részlet kiegyenlítéséhez szükséges összeg rendelkezésére áll, de ezekre a devi­zákra a külföldi gabonavásárlás céljaira van szüksége. Azt kéri tehát, hogy e devizák ki­szolgáltatását a jóvátételi bizottság ne köve­telje. A kormány kifejti a jegyzékben, hogy a márka árfolyamának emelése évek sorára terjedő rendszabályokat kíván meg s ezért szükséges, hogy az 1923. és 1924. évre eső készpénzfizetési részletek kötelezettsége alól mentesittessék. A jegyzék a helyzet válságos voltára utalva, a bizottság sürgős döntését kéri. i A jóvátételi bizottság tegnap délután tár­gyalás alá vette a jegyzéket s valószínűleg a mai nap folyamán fog rá választ adni. A német moratórium kérdése már a jegy­zék megérkezése előtt foglalkoztatta a jóvá­tételi bizottságot és az antant politkai közvé­leményét. Párisi hírek szerint a morató­riumra nézve a vélemények igy alakultak ki: D e 1 a c r o i x belga megbízott azt az ál­láspontot képviselte, hogy a júliusi részletet Németország fizesse meg. Ezzel szemben az angol B r a d b u r y határozottan amellett foglalt állást, hogy ez a részlet a német bi­rodalmi banknál hagyassák. Franciaország­nak nincs elvi kifogása a moratórium ellen, de garanciákat követel s a német jóvátétellel együtt kívánja rendezni a szövetségesek adósságainak kérdését is. Nagyon érdekes az antant-sajtó magatar­tása a német fizetés kérdésében. A Temps például igy ír: Hogy a csalódástól megóvjuk magunkat, ieljes nyíltsággal ki kell jelente­nünk, hogy a jóvátételi bizottság nem nyújt Németország hitelezőinek teljes garanciát. A francia megbízottak mindent elkövetnek, ami csak tőlük telik, de magukban vannak s helyzetük napról-napra nehezebb. Francia- ország nem engedheti meg, hogy az esemé­nyek meglepetésként szakadjanak reá. Tud­nia kell azt, hová vezet a szövetségesek po­litikája s le kell vonnia a következményeket. Franciaország nem tekintheti magát adóssá­gai folytán Angliával szemben lekötöttnek s jó lenne, ha ezt lnvtaalosan is kijelentenék. A szélsőséges nacionalista francia lapok nem bírnak megbarátkozni a moratórium gondolatával. A Ma-tin főszerkesztője, Henry de J o n v cnal szenátor igy ir: Az egyik moratórium követi a másikat, míg előáll az a helyzet, hogy Németország, mely eddig kijelentette, hogy nem képes fizetni, képes lesz kijelentéül, hogy nem fizet Ez Í93fl~ban fog elkövetkezni, mert a békeszerződés jogot ad a jóvátételi bi­zottságnak arra, hogy 1930-íg szótöbbség­gel kitolhassa Németország fizetési köte­lezettségeit. Saint Bricea Journalban igy jel­lemzi a helyzetet: A német gazdasági válság Németország­nak beliigye s nem érinti Franciaországok Németország inár eleve gondoskodott ar­ról, hogy ne tudjon fizetni: megevett min­dent A gazdagok külföldre küldték tökói­( két, a szegények pedig kizsákmányolták az állam pénzeszsákját. í Az angol lapok józanabb belátással írnak. A D a i 1 y News a hágai konferenciáról szólva kifejti, hogy a világ újjáépítésének magva Középeurópa gazdasági kérdésében i rejlik. A márka esése nagyobb jelentőségű, | — úgymond — mint Litvinov, Szokolnikov és Kraszin elbeszélései. A Sun d ay-Tiines igy ir: Franciaország még mindig nem akarja belátni, hogy jobb egy fél tojás, mint az üres tojáshéj. Az Observer kifejti, hogy a márka zuhanásának nem az adós, de a hite­lezők az okai. Három esztendő óta, írja a lap, , úgy bánnak Németországgal, mint egy pá­riával. Á francia álláspontok a jóvátétel kérdésben. Páris, julius 13. A Havas-ügynökség a jó- vátéíeíi bizottság tárgyalásairól a követke­zőket jelenti: A bizottságon belül többség alakult, amely kedvezően Ítéli meg az angol delegátus által javasolt uj moratóriumot. A francia delegátus arra hivatkozva, hogy Né­metország gazdasági virágzása elentétben áll pénzügyi romlásával, moratóriumot elle­nezte. Kartársainál csupán annyit tudott el­érni, hogy a döntést a garanciabizottság Pa­risba való visszatéréséig s a pénzügyi hely­zetről szóló jelentésének közzétételéig el­halasztották. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az angol kabinet az árfolyamok hanyatlásának tanulmányozása céljából teg­nap több kérdésben megegyezésre jutott. Mindazonáltal az angol kormány sem hozott még döntést. Hivatalos jelentés szerint en­nek okát a Versailles! békeszerződést aláiró hatalmak szolidaritásában kell keresem, amely a probléma megoldását . nemzetközi akció nélkül tehetetlenné teszi. Ez a körül­mény ifjabb igazolása a francia kormány óvatos politikájának, amely a béketárgyalás alatt is egyre hangsulyoztaíta a szövetsége­sek pénzügyi szolidaritásának szükségessé­gét, továbbá bizonyíték arra, hogy mily hi­bát követtek e! azok, akik ezt a szolidaritást elutasították. Hivatalos angol körök véle­ménye szerint az árfolyamok esését és külö­nösen a német márka elértéktelenedését Né­metország jóvátételi fizetéseivel kell össze­függésbe hozni s ez a tényállás végül is adósságainak csökkentését fogja eredmé­nyezni. Az angol álláspont francia részről bi­zonyára komoly ellenvetésekre fog alkalmat adni. Németország mindmáig legkevésbé sem igyekezett azon, hogy pénzügyeinek válságát elkerülje és a német pénz elérték- ídenitése fordított arányban áll az utóbbi hónapokban teljesített fizetések értékével. Mindenesetre korai lenne kijelenteni, amint Londonban teszik, hogy a francia kormány már ma is hajlandó Németország adósságai­nak egy részét elengedni s hozzájárulni a három évre szóló moratóriumhoz. Sem a fi­zetésekre vonatkozó engedmények, sem a Németországnak adandó nemzetközi kölcsön felöl nem lehet mindaddig határozni, míg a jóvátételi bizottság a szerződés pontjai sze­rint e komoly és súlyos problémáról nem nyilatkozik. E nyilatkozatra annál is inkább szükség van, minthogy a nemzetközi kölcsön előfeltétele a német pénzügyek rendbehoza­tala s az adósságok csökkentése a szövet­ségközi adósságok elengedésétől függ. Csu­pán a jóvátételi bizottság meghallgatása után tanácskozhatnak e kérdésről eredményesen a szövetséges kormányok. Páris, julius 13. A Petit Párisién a német mo­ratórium-kérelemhez a következőket jegyzi meg: A német jegyzékben nem csupán a moratóriumról, de az aranyfizetések teljes megszüntetéséről van szó mindaddig, amíg lehetővé nem lesz a né­met valutának külső kölcsön által való megjaví­tása. E nyilatkozat rendkívüli komolyságát han­goztatnunk kell. A jóvátételi bizottság egyelőre csupán ideiglenes választ fog adni s valószínűleg szükségesnek fogja tartani a julius 15-én esedékes részlet megfizetését. Ki fogja jelenteni, hogy a moratórium felől való döntése előtt ismernie kell a garancia-bizottság munkájának eredményét s hogy a végleges döntés még augusztus 15-ike előtt megtörténik. Más oldalról azonban úgy lát­szik, hogy francia részről a moratórium kérdését behatóbban akarják tanulmányozni, különösen alt­ból a szempontból, hogy az aranyfízetések meg­Pőntetr. íítUtfR 14. szüntetése esetén Németországtól ne KüijéK-o a természetben való szállítás fokozását, vagy a né­met ipari társaságokban való részvételt. Az angol és francia szakértők tárgyalása. Bécs, julius 13. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Londonból jelentik: Az angol kor­mány elhatározta, hogy utasítani fogja aas angol jóvátételi szakértőket, hogy a franom szakértőkkel a Németországot fenyegető vál­ságot vitassák meg. Politikai körökben re­mélik. hogy a kormánynak ez az elhatározása siettetni fogja Lloyd George és Poincaré összejövetelét és a legfelsőbb tanács mielőbbi Összehívását. A jóvátételi kérdés a szövet­ségesek közötti adósságok, különösen pedig j Franciaországnak Amerikával szemben fönnálló adósságainak kérdését hozta ismét előtérbe. A jóvátételi bizottság ülése izgalmas volt. 1 Páris, julius 13. (Saját tudósítónktól). A jóvá- 'tételi bizottság tegnapi üléséről, jelentik, hogy a | bizottság francia elnöke Dubois, erősen bírálta a német jegyzéket. Újból hangoztatta, hogy a bi- ! rodalmi kormány mit sem tett a márka elérték- , teienedésének megakadályozására, sőt ellenkező­leg, maga is kívánta azt. Megtámadta a jegy­zékben a külföldi gabona bevásárlásáról szóló részt is és megjegyezte, hogy mielőtt külföldi de­vizáknak e célra való felhasználását megenged­nék, meg kell állapítani, vájjon Németország eléggé takarékoskodik-c a saját gabonájával. Bradbury angol delegátus védelmezte a német jegyzéket, amelyet határozottan jogosnak tart. Melegen ajánlotta a moratórium megadását s ki­fejtette, hogy Németország pénzügyi felsegitésére feltétlenül szükség van, ha a szövetségesek te azt kívánják, hogy jelenlegi nehézségeiből kike­rüljön. Az Action Francaise azt ina, hogy a vita némely helyütt igen izgalmas volt. Dubois külö­nösen a julius !5-én esedékes részlet lefizetését követelte. Egy neves angol közgazdász a márka zuhanásáról. Köln, julius 13. (Saját tudósítónktól.) A Köi- nische Zeitung londoni tudósítója hosszabb be­szélgetést folytatott Sir George Paish-sal. A ki­tűnő angol közgazdász azok közé a kevesek közé tartozik, akik a márka leromlását, mint a néme­tekkel szemben folytatott politika szükségszerű következményét, előre látták és megjósolták. Vé­leménye szerint a mostani katasztrofális zuhanás már előbb elkövetkezett volna, ha a cannesi és génuai konferenciák, a bankárbizottság és egyéb megoldásra törekvő kísérletek nem ringatták volna Európa pénzügyi köreit, sajnos, hazugnak bizonyult reményekben. Raíhenau meggyilkolása s Németország belpolitikai zavara nem okai, de kísérő jelenségei voltak a szövetségesek Német­országgal szemben folytatott pénzügyi politikájá­nak. A dolgok mai állása mellett Sir Paish bizo­nyosra veszi a márka további elértéktelenedését, hacsak a jóvátételt nem szállítják le oly ösz- szegre. amely Németország fizetőképességének megfelel s amely közelebb áll 20 milliárd arany­márkához, mint a helyesnek megállapított 133 milliárdhoz. Sir Paish véleménye szerint az egyet­len, optimizmusra följogosító reménység az a tény, hogy Németország pénzügyi romlása múl­hatatlanul magával rántaná Franciaországot is. Emlékeztet arra, hogy a francia frank egy hónap alatt 27 százalékkal esett. Sir Paish a német kor­mány eddigi „teljesítő politikáját** a szomorú kö­vetkezmények ellenére is még az egyedül lehet­séges politikának tartja, mint amely nagy peda­gógiai jelentősége mellett különösen alkalmas arra, hogy Európa rokonérzését Németország irányában fokozza. Különösen Angliában nagy szimpátiával nézik Németország igyekezetét s mihamarább sor kerülhet arra, hogy Anglia Né­metország érdekében közbelép. Poincaré londoni útja. London, jttlius 13. (Reuter.) Sír Róbert Home az alsóházban egy interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy nincs szó arról, mintha Poincaré a jóvátételi kérdés dolgában Londonba jönne. Az angol kormány behatóan foglalkozott a kérdéssel, ebben az ügyben azonban a jóvátételi bizottság véleménye dönt. Az osztrák pénzügyi terv. Bécs, julius 13. A pénzügyi és költségve­tési bizottság tegnapi tanácskozásai után S e i p e I őr. szövetségi kancellár elnöklésé­vel valamennyi párt vezetői konferenciát tartottak, amelyen a pénzügyi tervvel- szem­ben felmerült nehézségeket igyekeztek kikü­szöbölni s az utolsó ülések munkabeosztását szabályozni. A pénzügyminiszter hangoztatja a pénzügyi törvény sürgős letárgyalásának szükségét s az idevágó törvényjavaslatok nagy részét valósziniileg még e héten elinté­zik. A főbizottság ma délelőtt ül össze, hogy a vasúti tarifák és egyedárusitási cikkek már bejelentett emelése felől határozzon. %

Next

/
Thumbnails
Contents