Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)

1922-07-12 / 33. szám

6

SPORT

Kassai sporttevéi a Slavia megalakulásáról.

Kassa, julius 10. » (Saját tudósitónktól). A kassai sporttársadalomban hetek óta sokat beszélnek a „Slavia“ sportklub megalakulásáról. A Slavia hangos reklám és a kormánysajtó áradozó cikkei között látott napvilágot s amint a cikkek határozottan kifejezték, a klub nemcsak a sport, hanem a nemzetiségi szempontokat is szem előtt tartja s tagjai sorába csakis megbízható és kipróbált hüségii cseh-szlo- vákokat vesz föl.

A Slavia megalakulásának érdekes előzményei vannak. A forradalom óta Kassán a cseh-szlovák sportot a „Cseszki Sportovni Club Kosice" képviselte, amelynek tagjai tulnyomólag cseh hivatalnokokból és katonákból kerültek ki. A csehszlovák szlovákoknak nem volt külön klubjuk.

Három évi együttműködés után differenciák merültek fel a Sportovni Club cseh és szlovák tagjai között. Az ellentétek kiélesedésének az lett a vége, hogy a szlovák tagok kiléptek a klubból s magukhoz vonva a városban lévő többi szlovákokat, megalakították a Slaviát. A klub vezető- és disztagjait könnyű volt összeválogatni. Igazgatónak Mihallkó, a „Slov. Vyhod“ magyarfaló főszerkesztője csapott föl s közismert türelmetlenségével nekifogott a megbízható csehszlovák szlovákokból álló egyesület szakosztályainak a kiépítéséhez. Szlovák futballistát nem tudott keríteni Kassán és vidékén, ezért a íutbailnyelv szótárában ismeretes „sripkázáshoz" fogott. Hü segítőtársakra akadt néhány szlovák hazafivá át- vedlett fiatalemberben s ezeket mint a kassai sportegyletek ismerőit, kiküldte futballista-halászatra.

A „jó“ fiuk, magas fizetésű állások és egyéb Ígéretek fejében nekiláttak a munkának. Az első áldozat a K. Törekvés és Eg3retértés sportegyessel volt, Mihallkó ügynökei a két csapat teljes csatársorát s védelmének erősségeit néhány napi főzés után — nagy örömmámor közepette — becipelték a Slaviába. A KAC és KSC- vel szemben már nehezebb volt a dolguk. A futballista felhajtok itt is végigkilincselték a játékosok lakásait, szép szóval, ígéretekkel — sőt nem jegyszer fenyegetésekkel igyekeztek a játékosokat kz uj egyesületbe való belépésre rávenni.

igen nagy derültséget keltett a Slavia bemutatkozó mérkőzésénél, amikor Éles, Dolyák, Babin- csák, Polcsányi, Meiszner és a többi Kassán jól ismert magyar játékosok szlovákul kiabáltak egymásnak a játék elején s később, megfeledkezve a szakosztályvezető szigorú intelmeiről, za* matos magyarsággal kurjantották el egy-egy fault miatt magukat

A kormánylapok ennek dacára öntelt büszkeséggel emlékeztek meg a kosicei szlovák futball- sport nagyszerű bemutatkozásáról s azt írták, hogy ezek a játékosok mind elmagvarosodott szlovákok s ezért van a Slaviában helyük.

Ezt a ferde álláspontot a legjobban a kassai cseh sportkörök cáfolják meg, amikor iépten-nyo- mon a Slavia futballistáinak „magyaron" voltától beszélnek s egyáltalában nem hizelgö módon nyilatkoznak Mihallkó úrról, aki szerintük a kosicei cseh-szlovák sportegységet megbontotta.

(b.)

Úszás.

A Spárta nemzetköz! uszóversenyén négy uj cseh rekordot állítottak fel.

Vasárnap délelőtt és délután rendezte a Mold- va-íolyón (zárt helyen) a Spárta nemzetközi uszóversenyét. A verseny nemzetközi jellegét a drezdai Poseidon úszóinak startja adta meg. A drezdaiak különösen a juniorszámokban szerepeltek kitünően. Tomasek a 100 méteres gyors- úszásban, Chaloupkova k. a. az 50 m-es gyors- úszásban, Fenklova k. a. a 400 m-es mellúszásban, a Spárta csapata az olyirpiai stafétában elsőrangú időket értek el uj cseh rekordnak számítva. Sportszempontból Fenklova k. a. 400 m S p 6.6 mp melíuszórekordja kontinentális viszonylatban is fényesnek mondható. Az ifjúsági és junior versenyekben nagyszámú mezőnyök álltak starthoz, ami biztató jel a cseh uszósport jövőjét illetőleg.

Vasárnap délelőtt: Műugrás (senior): 1. Svit

Spárta 63.4 pont. Junior: 1. Kopriva CPK 77.6 p. 2. Oarais APK 74.5 p. 3. Holecek. Hölgyek: Hrb- kova Spárta 66.5 p. 2. Krongeigerova CPK 65.9 p. 3. Friedlanderova CPK. 50 m ifjúsági: 1. Robiik APK 35.6 mp. 50 m kezdőknek: 1. Cernohor- Sky CPK 36.5 mp. 50 m junior hölgyuszás: 1. Schmieder Poseidon Drezda 43.2 mp. 2. Frledlán- derova 50 mp. 50 m kezdő hölgyuszás: 1. Ru- tíolph Poseidon 49.5 mp. 2. Petrovicova Spárta. Ő0 m hölgy junior mellúszás. 1. Müllerova CPK 46.4 mp. 2. Ritterova CPK. 3. Müllerova Martha Poseidon. 50 m hölgyuszás: 1. Chaloupkova Éva Spárta 41 mp. (rekord). 2. Schmieder Poseidon 42.8 mp. 3. Fenklova Slavia 44 mp. 50 in junior: jl. Legat CPK 34.3 mp. 2. Paricek Slavia 34.6 mp. 50 m gyorsuszás: 1. Tomasek Sparta 30.6 mp. 2. Durchanck AC Praba. 50 m mellúszás: 1. Ziegen- íuchs Poseidon Drezda 37.8 mp. 2. Bahls Poseidon. 3. Kramar CPK. 4X50 m junior staféta: 1. CPK 2 p 25.8 mp. 2. Slavia 111. APK. Spárta mint plső diszkvalifikálva. 4X50 m hölgystaféta: 1.

Spárta 3 p 9 mp (rekord). 2. Poseidon Drezda 3 P 13 mp. Olympiai staféta (1500+800+400 +200+100): l. Spárta (Klemplncr, Schart, Riedl, Müller, Tomasek) 53 p 21 mp (rekord). 2. Podoli. g. AC Praha. % '

Szerda, julius 12.

KÖZGAZDASÁG

A szlovenszkói faipar és fakereskedelem.

Vasárnap délután: 100 m hölgyuszás: Chaloupkova Spárta 1 p 37.5 mp (rekord). 2. Ludwikova CPK 1 p 43 mp. 3. Müller Poseidon. 200 ni junior mellúszás: 1. Müller Spárta 3 p 33.8 mp. 2. Ep- stein Rouduice. 3. Charloupecky. 100 m gyorsuszás: 1. Tomasek Spárta 1 p 10.8 mp (rekord). 2. Durchanek. 3. Schart. 400 m hölgymelluszás: 1. Fenklova 8 p 6.8 mp (rekord). 2. Mejzlikova S. Vysehrad 8 p 8.2 mp. 200 m junior hölgymelluszás: 1. Hage Poseidon 4 p 1.6 mp. 2. Mejzlikova A. 4 p 14.6 mp. 500 m Spicky-memorial. 1. Hrasek Vysehrad S p 17.4 mp. 2. Schart Spárta 8 p 23.4 mp. 100 in hátuszás: 1. Bahls Poseidon 1 p 24 mp (jobb idő a rekordnál). 2. Gersthofer 1 p 27.4 mp. 3. Vesely CPK. 4X50 m komb. staféta: (egy hölgy és férfi): 1. Spárta 2 p 37.8 mp. 2. APK 2 p 29.6 mp. Vizipóló: Spárta—Schwimm- KIuli Poseidon Drezda 9:1 (6:1). A Spárta csapatában Klempner és Tomasek kitünően játszottak.

A „Bécsen keresztüli" úszás.

Hatalmas számú nézőközönség jelenlétében, amely a Duna két partján gyűlt össze, került eldöntésre a hagyományos Bécsen keresztüli táv- uszás. A magyar részről startolt Eperjessy az ut háromnegyed részében föladta a versenyt s így a folyambajnokságot a tavalyi bajnok Goldemund WAC nyerte nagy fölénnyel.

Részletes eredmény:

Folyambajnokság hölgyeknek 7.5 km: l.Franzl

k. a. Wien 47 p 45.5 mp. 2. Witkowitz Lola k. a. WAC. 3. Hornof Lisl. 9 induló. Folyambajnokság uraknak 7.5 km: 1. H. Goldemund WAC 43 p 48.5 mp. 2. Kőim WAC 44 p 27 mp. 3. Redlich WAC 44 p 34.5 mp.

0 Nürnbergben az ottani nemzetközi uszóver- seny vizipóló mérkőzései az alábbi eredményeket értek el: Szombat: Amaíeur SC—Bayer 7:4 (3:1). Ferencvárosi TT—Bayern 6:3 (6:1). Vasárnap: Bayern—WAC Bécs 9:0 (5:0).

() Welssraüller újabb világrekordja. Honoluluban az elmúlt héten Weissmiiller, az amerikai csodauszó az ottani uszőversenyen a 220 yardos gyorsuszásban 2 p. 18.4 mp. idővel uj világrekordot állított föl. (A régi rekordot Mc. Gilliwray 1917-ben fölállított 2 p. 24.2 mp. idővel tartotta.)

Evezés.

o |

A Henley-regatía.

London, julius 11. (A Prágai Magyar Hírlap alkalmi tudósítójának távirata.) Az óriási érdeklődéssel várt nagy regatta küzdelmei szombaton befejeződtek. A kiiflöldiek közül a norvégek és belgák már — nagy meglepetésre — a középfutamokból kiestek. Eredmények: Diamond scull

(egyes) 1. Hoower Amerika, 2. Beeresfqrd Anglia. Idő: 9 p. 32 mp. Nyolcas: 1. Leander Anglia, 2. Thames Rowing Club. Idő: 7 p. 36 mp. Egyhosszal nyerve. Doublo: 1. Eton Anglia, 2. Grasshoper Zürich, idő: 8 p. 25 mp. Négyes: 1. Thames Rowing Club Anglia, 2. Wington Anglia.

A budapesti folyamregatta.

Vasárnap délután került eldöntésre a folyam- regatta a magyar evezős egyesületek gyönge részvétele mellett. A Duna-bajnokságot KoosNep- tun fölénnyel nyerte. Eredmények: József főherceg vándordija (nyolcas): 1. Pannónia row-over. Négyes: 1. Pannónia. Hornung-einlékverseny

(egyes): 1. Blum Duna. Junior egyes: 1. Maertens Győr, 2. Déván MAC. Duna-bajnokság (egyes):

l. Koos Neptun.

Lawn-Temiis.

Árajánlat: Síazenger „Hard court“ tenniszlabda 1922. tet Kcs 350, Semperit „Champion Regula- tion“ tenniszlabda 1922 tet Kcs 200, angol és német tennisz-rekettek, elírom és gummitalpas ten- niszcipők. — Marathon sportáruház, Pozsony, Schullweiss-u. 6. — Vidékre való szétküldés.

*

Magyarország és Budapest golf-bajnoksága

az elmúlt hét folyamán került eldöntésre a Magyar Golf Club rendezésében annak svábhegyi pályáján. A verseny keretébe egy német-magyar reprezentatív mérkőzést is be akartak illeszteni, a németek azonban a jelenlegi zavaros németországi utazásokra hivatkozva, ennek elhalasztását kérték.

Budapest bajnokságában a Csáky István gróf —Hevessy Ödön pár győzött, mig a második helyet a Don Miguel Bragauza herceg—Som- merhofné Pctráss Sári-pár foglalta le.

A női bajnokságot Gyurkovicsné Hevessy Erzsébet nyerte nagy fölénnyel; második Mada- rassy Beck Marietta bárónő lett, mig harmadik helyen Sonmierhofné Petráss Sári végzett.

A Gara Illés emlékversenyben Kovácli Jenő dr. győzött, második Gyurkovich Béla, harmadik Lauber Dezső lett.

A II. oszt. hölgyversenyben Kornfeld Pálné bárónő lett a győztes, mig a második helyet Gyurkovich Gitta foglalta el.

Magyarország bajnokságát Gyurkovich Béla nyerte meg, erős küzdelem után a második helyre utasítva Gyurkovich Bélánét. Az elő- és középmérkőzések során Gyurkovich Béla győz Madarassy Beck Marietta és Petráss Sári, majd Hevessy Ödön ellen. Kovácli Jenő dr. Halász Lászlót, Hevessy Ödön a fáradtan játszó Lauber Dezsőt, Gyurkovich Béláné pedig Csáky István grófot és Kovácli Jenő dr.-t győzte le.

Lejátszásra került még egy II. oszt. hendikep is, amelyben Horvátovich Ferenc és dr. Sánger Gyula végeztek eldöntetlenül az első helyen; második Halász László lett.

Szlovenszkó, julius.

A szlovenszkói faipar és fakereskedelem — éppúgy, mint az iparnak és kereskedelemnek más ágai — válságos időket él. De a faipar és fakereskedelem válságának nem a cseh korona emelkedése, illetve a környező államok pénzegységeinek az értékcsökkenése volt az előidézője, hanem az előző kormányok helytelen kereskedelmi politikája.

Már 1919-ben, midőn a valutarendezés problémája felvetődött, olyan hangok hallatszottak, hogy a fát valutajavitó célokra akarja a kormány felhasználni. Általános hit volt, hogy az építkezések mindenütt, de legelső sorban az elpusztított területeken, azonnal megindulnak és az ehhez szükséges óriás mennyiségű épületfa beszerzésénél a csehszlovák állam területén levő fakészletekre és friss termelésre a külföldi államok rá lesznek utalva. A cseh-szlovák állam ugyanis abban a szerencsés helyezetheti volt, hogy nem voltak háborudulta elpusztított területei, úgyszintén az iparban és közlekedésben a konszolidáció hamarébb következett be mint a környező államokban. Lengyelország és északkeleti Németország a saját elpusztított területei fölépítésével volt elfoglalva s igy kivitelre egyáltalán nem dogozhatott, Romániában a közekedés oly mértékben Ie- zülíött, hogy kivitelről, illetve a faanyagok külföldre való szántásáról szó sem lehetett. Ausztria termelése viszonylag nagyon csekély volt, Oroszország pedig nem jöhetett számításba.

Az 1919. év végén, de főleg 1920 elején úgy is látszott, hogy a külföld épületía szükségletét nem is fogja tudni máshonnan, mint Cseh-Szlovákiából fedezni, óriás, érdeklődés nyilvánult meg a külföld részéről az épületfa iránt s az árak egyik napról a másikra emelkedtek. Természetesen párhuzamosan a faárakkal emelkedtek a termelési költségek is, mert a jelszó volt, minél gyorsabban, minél többet termelni, ami természetes kihatással volt a, munka- és fuvarbérek emelkedésére is. Az állam nemhogy gátat vetet volna ennek az egészségtelen áralakulásnak, hanem fokozta még maga is azzal, hogy a versenytárgyalásra kerülő kincstári fakészleteket mindig nagyobb áron irta ki. Továbbá előírta a minimális kiviteli árakat, melyek jóval magasabbak voltak az akkori piaci áraknál. Óriás kiviteli illetékeket szedett be. Részt kért külön az exportőrök hasznából és betetőzésül megalkotta az 1921. évi 121. számú törvényt, mely egyoldalú revízió alá vonja az 1919 előtt kötött faletarolási szerződéseket; hogyha netán valakinek még az akkori őrülten magas s teljesen irreális töárakon alul favétele volna, azt is fel lehessen emelni erre a fantasztikus árnivóra.

A minimális kiviteli árak előírása után az export Szlovenszkóból teljesen megszűnt, mivel ez árakhoz az országhatárig reá eső nagy fuvar hozzászámitása után az áru elhelyezése teljesen lehetetlen volt. Csehországból volt még valami export a nyugati államokba, mivel onnan a fuvar az országhatárig jóval kevesebbet tett ki, mint Szlovenszkóból. Magyarországba, hol volt szükséglet, kivinni nem lehetett, mivel oda sem csehszlovák, sem magyar koronáért eladni nem volt szabad, hanem csak nemes valuták, értékes rekompenzációk ellenében, holott még csak elképzelni is abszurdum volt, hogy a magyarországi fakereskedők, vagy pláne fogyasztók dollárért, frankért, vagy gyapjúért, nyersbőrért stb. vásároljanak szlovák termelőtől fát. Viszont a belföldi szükséglet jóformán számításba sem jöhetett.

A régi szerződések revezióját az erdőtulajdonosok kíméletlenül és a legszigorúbban vitték keresztül és oly hallatlan emeléseket kértek a hátralevő időre, mely még az 1920- as legerősebb konjunktúrában is elérhetetlen volt. A vevők erre válaszként a legszives- sebben felbontani hagyták volna szeződései- ket, ha ezzel az üzletbe történt óriás invesztációik is veszélyeztetve nem lettek volna, így azonban kénytelenek voltak magukat az erdőtulajdonosok kénye-kedvére kiszolgáltatni.

A faipar és fakereskedelem válsága tehát már 1920-ban kezdődött, midőn a cseh-szlovák korona még nem volt a valuták favorit- ja. A külföld, midőn látta, hogy Cseh-Szlovákiából nem kaphat épületfát, olyannyira, hogy kormányintézkedés folytán még az exportrendelet előtti vételhez sem juthat, igyekezett szüségletét máshonnan fedezni. Ekkor kisült, hogy egyrészt megközelitöen sem építkeznek annyit, mint amennyire számítottak, tehát a szükséglet a vártnál sokkal kisebb, másrészt, hogy a cseh-szlovák fakészleteket és termelést könnyen tudja a külföld nélkülözni. Megindult a szállítás Svéd- és Finnországból, később Lengyelországból és Romániából. A fatermelők és kereskedők számtalanszor figyelmeztették a kormányt minden utón és módon export-politikájának tarthatatlanságára és kérték a kivitel teljes szabaddá tételét, mert különben a faiparnak belátható időn belül tönkre kell mennie s bebizonyították, hogy minden késedelemben veszedelem rejlik. Mindezek a kérelmek és sürgetések azonban nem találtak meghallgatásra.

Ez az állapot szakadatlanul tartott ez év elejéig. Az üzemek fenntartásához pénz és újra pénz kellett, amit mindig nehezebben lehetett megszerezni, egyrészt az általános pénzszűke, másrészt pedig a bankoknak — a fent elmondottak miatt — a faiparral szemben elfoglalt bizalmatlansága miatt; a készletek pedig folyton nőttek.

Végre hajlandó volt a kormány a minimális kiviteli árakat megszüntetni és a kiviteli illetéket redukálni. De ekkor már késő volt! A cseh-szlovák korona hirtelen emelkedése és a román lei visszaesése miatt Románia teljesen kiszorított minket a magyar piacról, annál is inkább, mert közben Romániában a közlekedési viszonyok megjavultak. Németország részéről valami kereslet mutatkozott ez év elején, eladni azonban csak német márkában lehetett, mivel Németország és egyáltalán a külföld hallani sem akart a cseh-szlovák koronában megállapított árakról; viszont a szállítások folyamata alatt a német márka és általában a nyugati devizák oly erősen estek, hogy a német fuvarok folytonos emelkedése által a termelőnek az anyagért a feladó állomáson végeredményben alig maradt valamije.

Ma a helyzet az, hogy a nyugati államok, de különösen Franciaország részéről van valami érdeklődés épületfa iránt, vételeiket azonban csak saját pénznemükben, saját országhatárukig frankirozva eszközük, igy tehát úgy a valutáris kockázat, mint a folytonos fuvaremelések rizikója kizárólag a termelő veszélyére megy. Ezenfelül az elérhető árak is nagyon nyomottak és a drága fával dolgozó vagy nem gazdaságosan berendezett üzemek ez árak mellett egyáltalán nem találhatják meg számításukat. Magyarország —- a szlovenszkói fatermelésnek eme természetes piaca — egyelőre számunkra teljesen elveszett, mivel Romániával a lei diszparitása miatt a versenyt még sokáig nem fogjuk tudni fölvenni.

Az államnak mindent el kellene követnie, hogy a faipar súlyos helyzetén segítsen és különösen, hogy versenyképességét helyreállítsa. Elsősorban minden korlátozás nélkül teljesen szabaddá kell tennie a kivitelt; a magas fuvarokat a békebeli fuvarok maximálisan 7—8-szorosára kellene leszállítania; a külföldre menő fa-anyagnak minden viszonylatban a legmesszebb menő fuvarmérséklést, vagy refakciákat kellene adnia, a különböző adók megfizetésére pedig, a mostani súlyos helyzetre való tekintettel, íiosz- szabb kamatmentes terminust kellene megengednie. Az államnak a belföldön az építkezést minden uton-módon elő kellene segítenie, részben az építtetőknek hosszú lejáratú olcsó hitelek nyújtásával, részben pedig jó példával előljárva, állami épületek építésével. Kívánatos volna oly törvényt hozni, mely kimondaná, hogy. a nagy lakásínségre v&!6 tekintettel, úgy az állam, mint a nagybankok és nagy ipari vállalatok munkásaik és tisztviselőik részére záros határidőn belül lakásokat tartoznak építeni. És ha mindezek mellett a cseh-szlovák korona hozzásimulna a környező államok valutáihoz, úgy nemcsak az épitkezés, hanem vele együtt minden ipar föllendülne, megszűnne a nagy munkanélküliség és sorban mindenütt újra füstölnének a gyárkémények.

Mandula Béla.

— Az Első Magyar Papíripar Rt Csehszlovákiában. Budapesti tudósitónk jelenti: Az Első

Magyar Papíripar Rt. szlovenszkói vállalataitól a cseli bankok megvonták a hitelt, hogy ezzel kényszerítsék a részvénytársaságot belső organizációjának olyirányu megváltoztatására, mely a cseh intencióknak jjncgfelcl. A részvénytársaság