Prágai Magyar Hirlap, 1922. július (1. évfolyam, 32-49. szám)
1922-07-28 / 47. szám
Péntek, Julius 2K icte ücitrih búcsúztatása. rÁ cseh-szlovák hatalom rendelkezése folytán főszerkesztőnk, Béla Henrik távozni kénytelen Cseh-Szlovákiából. A Prágai Magyar Hirlap leszámol ezzel a szomorú kény- telenséggel s tegnap és ma elbúcsúzott nagy- rabecsült és szeretett főszerkesztőjétől. A bucsuzás első része tegnap este a Ma- hacsek-féle vendéglő külön termében folyt le s ez alkalommal a következő beszédek hangzottak el: Szent-Ivány József Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg', hogy néhány szóval méltassam a mai szomorú este jelentőségét. Csak nemrég volt, hogy Béla Henrik barátomat abban a reményben üdvözölhettük, hogy vele ezen a kis szigeten a legbensőbb együttesben tudjuk szolgálni azt a nemes hivatást, amely reánk vár, reánk szegény magyarokra. Megállapíthatjuk, hogy mindannyian azon voltunk, hogy teljes erőnkkel támogassuk Béla Henrik barátom eme nagy vállalkozását, ezt a nagy munkásságát és azt hiszem, hogy ö, amikor a jelen pillanatban a tipikus magyar ember sorsának megfelelően, pltávozni kényszerült körünkből, megállapíthatja, hogy szeretet és bizalom \ette körül és kisérte ebben a munkájában. Biztosíthatjuk őt arról, hogy ugyanilyen szeretettel fogjuk körülvenni a jövőben is s ugyanilyen ragaszkodással fogjuk támogatni jövendő munkájában. Béla Henrik barátom képességeiben és nagyságában nem csalódtunk. Az ő vezetése alatt lett a Prágai Magyar Hirlap az, ami je on- !eg és neki köszönhető, hogy lapunk vezető szerepet játszik ma már nemcsak Szlovenszkóbau, hanem azon kivül is. Ebben a pillanatban bizonyos kétségbeesés fog el aziránt, hogy mi 'esz velünk. Mikor fájdalmas szívvel bucs.izünk Béla Henrik barátomtól, arra kérjük, hogy továbbra is tartson meg támogatásában és segítsen bennünket, éppen úgy, mintha itt lenne közöttünk, és mi biztosítjuk őt arról, hogy az az idő, amelyet együtt töltöttünk, mindig emlékezetes marad és mindig szívesen fogunk reá visszagondolni. Üritem poharam Béla Henrik barátom egészségére. Flachbarth Erii© dr. A Prágai Magyar Hirlap szerkesztősége és ki- adóhivatala nevében búcsúztatom el Béla HenriK barátomat. Fájdalmasan tölt el bennünket, az ő munkatársait az a tény, amelyet a cseh-szlovák kormány idézett elő. hogy nem tűri meg őt tovább Prágában. Két hónapig harcoltunk együtt, összekötött minket a harc, a munka közössége és sok kedves óra emléke. Abban a harcban, amelyet minden magyar embernek, bárhol is él. minden körülmények között végig kell küzdenie, a mi vezérünk Béla Henrik volt. Mi láttuk azt, hogy Béla Henrik igen sokszor, csaknem napnap mellett, a késő éjszakai órákig dolgozott azért, hogy a Prágai Magyar Hírlapot azzá tegye, amivé lett. Folytonosán csak arra gondolt, hogy a Prágai Mag5rar Hirlap nívóját emelje. De nemcsak a harc, hanem a szeretet is összefűzött bennünket vele és hogy mennyire ragaszkodtunk hozzá, azt most érezzük igazán, mikor el kell őt veszítenünk. Távol vagyunk attól a vidéktől, amelyen magyarok laknak, az a környezel, amely körülvesz bennünket, nem olyan kellemes ránk nézve, mint ahogy otthon megszoktuk s éppen ezért kétszeresen fájdalmas, hogy valaki, a mi vezérünk, kiszakadt közülünk. Ebben az idegen környezetben csak akkor tudunk megélni, ha együtt vagyunk, ha egymást segítjük. Béla Henriket nemcsak mint vezért tiszteljük, hanem meg is szerettük. Igazi jó barátunk volt, több volt, mint egy öreg ur, aki messze az ifjúság fölött állónak érzi magát, mert mindig azon volt, hogy szivünket is megnyerje. Fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy elveszítünk egy jó barátot és egy vezért, mert a könyörtelen hatalom ezt így akarja. Béla Henrik — Tisztelt Barátaim! Kéthónao'a annak, hogy engem Budapesten egy szőkébb baráti társaság el- bucsuztatott. Nem volt a könnyű a búcsú, mert nem csekély dolog az. amikor egy öreg fa kitépi magát abból a tálaiból, amelynek mélységébe nyúlnak a gyökerei s amelyben megnőtt. De kitéptem magam, mert csábított a feladat nagysága, amelyre elhivattam és tüzelt az eszme, amelynek szolgálatára vállalkoznom kellett. Két hónap telt el azóta. De alig virradt, máris alkonyul. Alig jöttem és máris elmegyek. Ma ismét búcsúztatnak engemet. De ez a búcsú sokkal fájdalmasabb, mint az előbbi volt. Nem azért, mintha csalódtam volna: nem azért, mintha sikertelennek látnám a munkát, amelyet végeztem és nem azért, mintha azokban a férfiakban, akikre támaszkodom kellett, nem láttam volna ugyanazt a lelkesedést és ugyanazt a szeretetet. amely engem áthatott. Ellenkezőleg, azért oly fájdalmas ez a búcsú, mert félbe kell hagynom azt a munkát, amelynek sikerétől nagy és jelentős hatást vártam. Én ezalatt az idő alatt átéltem az alkotás minden gyönyörét és minden gyötrelmét, mert láttam, mint született és mint nőtt meg nap- ról-napra és súlyos nehéz kezdet után mint virágzott ki a mi lapunk. Nap-nap után gyönyörködhettem ennek a hatalmas kisdednek fejlődésében és Izmosodásában. Most már egy erős ifjú harcost látok magam előtt és — most kell R itthagynom. Ez a keserű kényszerűség az, ami nagyon fájdalmas reám nézve. De hát nem szabad túlságosan érzelegni, hanem szembe kell nézni a rideg valóval. Számba kell venni mindazokat a lehetőségeket, amelyek módot nyújtanak arra, hogy a Prágai Magyar Hirlap tovább is fejlődjék, erősödjék és viruljon. Ezek a lehetőségek szerencsére adva vannak. De rá kell mutatnom azokra a veszedelmekre is. amelyek fenyegetik. Én, mint szerető apa nézem ezt a legkedvesebb gyermekemet (azért a legkedvesebb, mert a legfiatalabb) és eszerint veszem számba, hogy milyen baj érheti s hogy milyen módon lehet védekezni a fenyegető védelmek ellen. Veszedelem volna, ha ezt a megizmosodott leventét újra gyermekmódra akarnák kezelni és sok dajkát hoznának melléje, akik ide-oda rángatnák és kivetkőztetnék abból a formájából, amelyben eddig kifejlődött. A másik veszedelem akkor szakadna reá, ha megapadna a lelkesedésnek az a hatalmas hulláma, amely fölemelte s vitte előre hatalmas lendülettel. Nagy hiba volna az, ha azok a napsugarak, melyek a Prágai Magyar Hirlap útját megvilágították és amelyeket olyan férfiú gyűjtött lencsébe, mint Szent-Ivány József barátunk, valami közbeeső rétegen megtörnének és a lencse nem töltené be tovább azt a szerepét, amely olyan áldásossá vált a Prágai Magyar Hírlapra nézve. Drága lencse az a magyar lélek s az a szinmagyar szív, mely Szent-Ivány József barátomban lakozik s én ez ünnepi pillanatban nagyon kérem őt, ne veszítse el a kedvét és ne vonia meg nélkülözhetetlen támogatását a Prágai Magyar Hírlaptól. A harmadik veszedelem az volna, hogy ha az a testűdet, mely a Prágai Mag?/ar Hirlap kötelékébe tartozik, valahogy valami okból elveszítené azt a kohéziót ,azt a belső összefogó erejét, amely eddig élt benne a közös munkában és a közös szent cél szolgálatában. Én ettől nem tartok ugyan, de aggódó szivem késztet arra, hogy ezt a veszedelmes lehetőséget is érintsem. Valakit talán be kell ékelni a testületbe, hogy az én munkámat folytassa s nagyon fontosnak tartom, hogy alaposan megválasztassék az a valaki, nehogy kellemetlen súrlódások járjanak a nyomában. Én megismertem az én barátaimat, az én kedves munkatársaimat, akik a Prágai Magyar Hírlapnál lelkes odaadásukkal rövid idő alatt valóságos csodát müveitek. Elismerés és hála illeti őket fáradhatatlan munkájukért, amit végeztek. A legmelegebb elismeréssel viseltetem a Prágai Magyar Hirlap kiadóhivatala iránt is, főleg Hein- rich Jenő kiadóhivatali igazgató iránt, akinek óriási nehézségekkel kellett megküzdenie. Annál szebb az a nagy siker, amelyet elért. Amidőn most távozom, lelkemben átérzem újra azt a gyönyörűséget, amelyet az alkotás és a munka szerzett nekem, de őszintén megvallom, elfog a büszkeség érzete is, ha a Prágai Magyar Hírlapra nézek. És fölemel az az érzés, hogy egy egész sereg kedves értékes emberrel ismerkedtem meg és barátaim számát értékes emberekkel gazdagítottam. Nincs nagyobb öröm az életben, mint értékes emberekkel megismerkedni és értékes emberek barátságát megszerezni a magunk számára. Boldog vagyok, hogy barátomul üdvözölhetem Szent-Ivány Józsefet, aki nemcsak látható feje, hanem melegen érző szive is a Prágai Magyar Hírlapnak. Ez a fórró magyar szív szeretettel kisért bennünket abban a küzdelemben, amelyet vívtunk. Emlékszem e pillanatban más értékes barátaimra is, akiket itt szereztem s újra mindenek előttt kedves munkatársaimat látom magam előtt, akik legközelebb állnak szivemhez. A legmelegebb szeretettel búcsúzom. Köszönöm mindnyájuknak minclazt a támogatást és mindazt a kedvességet, amiben engem részesítettek. És köszönöm ezt a mai felejthetetlen estét. Az Isten áldja meg mindnyájukat! A szerkesztős 'g és a kiadóhivatal foucsuzása. Ma déli tizenkét órakor a szerkesztőség és a kiadóhivatal egész személyzete testületileg jelent meg a szerkesztőségben, hogy búcsút vegyen a távozó főszerkesztőtől. A szerkesztőség és a ki- adóhivatal névében Flachbarth Ernő dr. intézett beszédet Béla Henrikhez, amelyben üdvözölte a vezért, a lap munkájának első hordozóját és a kis prágai magyar kör atyai jóbarátját. Azi. a reményét fejezte ki, hogy minden változás et- lenére is Béla Henrik a jövőben is gazdag tudását, nagy tapasztalatait, értékes tulajdonságait a Prágai Magyar Hirlap javára fogja gyümölcsöz- tcíni, Béla Henrik meghatva köszönte meg a ragaszkodásnak ezt a megnyilvánulását és beszédében a többi közt ezeket mondotta: — Nagyon nehéz a szivem és a szeretetnek és ragaszkodásnak ez a megnyilvánulása még nehezebbé teszi. Egy nagy eszme hozott engem ide és boldog vagyok, hogy ennek az eszmének ro- konlelkii harcosaival találkoztam itt. Az újságírás egy sajátságos mesterség, sok minden van benne, amit meg lehet tanulni, de több az, amit megtanulni nem lehet, amit magával kell hoznia az embernek a tündérek ajándékából, akik születésénél körülállják bölcsőjét. Magával kell hoznia a szivében azt a lángot, azt a tüzet, azt a hevületet, amely kigyul lelkében egy eszméért, amelyet élete vezércsillagául választott és amely után indul minden vészen és poklokon keresztül. Ezt a tüzet, ezt a lángoló lelkesedést ti magatokkal hoztátok az újságírói pályára. — Büszkén mondhatjuk, hogy mi egy nagy eszme szolgálatára vállalkoztunk a Prágai Magyar Hirlap megalkotásával. A célunk volt, hogy pajzsot kovácsoljunk és acélos kardot létesítsünk a szlo- venszkói és ruszinszkói fenyegetett magyarság védelmére. Megvan a pajzs és megvan a kard is, csak forgatni kell és meg vagyok arról győződve, hogy ti forgatni fogjátok és a pajzson felfog- j játok mindazokat a csapásokat, amelyekkel a magyarságot sújtani akarják. — Én nem búcsúzom tőletek, csak elmegyek, ez azonban nem jelent szakadást köztünk, akikben ugyanaz a szív és ugyanaz a magyar lélek ; lakozik. Bár most három-négy hatalmi sorompó j is elválaszt bennünket egymástól, magyarok maradunk. A magyarokat egy eltéphetetlen lelki kötelék fogja össze s a hatalomnak nincs ereje i« lelkek fölött s egy nemzet lelkét nem Jeliet elgázolni. Én arra kérlek titeket, maradjatok meg abban a szent hitben, hogy a magyarságnak históriai rendeltetése van s a Prágai Magyar Hírlapnak ezt a rendeltetést kell szolgálnia azon a területen, ahová működése esik. Ebben a szent hitben szorítom meg a kezeteket és Isten áldását kérem további munkátokra. * Béla Henrik a ma esti 9 óra 40 perckor induló gyorsvonattal utazik el PrágábólMAPI HÍREK Olvasóisklioz! Augusztus hó 1-ve! lapunkra uj előfizetést nyitunk. Megkérünk mindenkit, hogy a „Prágai Magyar Iiirlap“-ot fizesse elő és ismerőseinek, jóbarátainak előfizetésre ajánlja. Előfizetés révén t. olvasóink a következő előnyökhöz jutnak: A lap nem Ke Í.20, hanem 95 fillérbe jön, negyedévenként egy 10 szavas, vagy 30 mm. magas hirdetést ingyen közlünk, a lapot naponta postán, vagy ahol bizományosaink vannak és a kézbesítés előnyösebb, úgy kézbesítéssel lakására küldjük, három hónapig ingyen küldjük a lapot annak, aki legalább 5 egynegyed éves előfizetőt küld. E hó 30-iki számunkhoz befizetési lapot mellékelünk, kérjük t. előfizetőinket, hogy a megújítást lehetőleg postafordultával eszközölni szíveskedjenek, nehogy a lap további küldésében zavar álljon elő. ELŐFIZETÉSI ÁRAINK: Egy év . . 300 Ke Fé! év . . 150 Ke Negyedév . . 76 Ke Egy hóra . . 26 Ke Egy m szótár. A háború óta lassanként megtanultunk egy uj nyelvet, amely igen nagy elterjedtségnek örvend: az összes antant-államokban beszélik. A szavakat eddig is ismertük, csak a jelentésük ment át nagy változásokon. Most például már tudjuk, mi az igazi jelentése ennek a szónak: 1 béke. Sőt ennek a szónak két szép jelzőjét is I megismertük a szemléltető oktatás segítségével, mert megmutatták nekünk, milyen az annexió és kárpótlásnélküli béke. Hála a nagy nyelvésznek, Wilsonnak, most már annak a kifejezésnek a jelentését is ismerjük: „a népek önrendelkezési joga“. Azt hiszem, manapság már bárki könnyedén elbeszélhet ezen az uj nyelven, csak egy kissé vigyázni kell. Például igy kell mondani: „Ni, milyen fehér ez a kéményseprő!11, vagy: „Ejnye, de fekete lett ennek a molnárnak a kabátja a malomban!" Már megtanultuk azt is, hogy mit jelent a „szabad köztársaság". Katonai diktatúrát, statáriumot, cenzúrát és Illavát jelent. Azt is tudjuk, a demokrácia mit jelent; azt jelenti, hogy öt ember gusztusa szerint kormányozza a többi tizennégy milliót. Már régóta tárgyalnak arról bölcs férfiak, hogyan lehetne a forgalmat megkönnyíteni a szomszédos államokkal. Minden tárgyalás után újabb és újabb feltételekhez kötik az útlevelek megadását, mindig több okmány, szaladgálás lesz szükséges ahhoz, hogy az ember néhány kilométernyire eljuthasson. Mindez azonban nem elég. Természetes, hogy a szabadság-egyenlőség és testvériség hazájában még egyeseknek külön nehézségekről is gondoskodnak. A katolikus papoknak nem elég a rendes fórumokat végigjárni, ha útlevelet akarnak, hanem még egy külön fórumot állítottak fel nekik. Ez Medveczky vallásügyi referens ur, akinek legfelsőbb jóváhagyása és szentesítése nélkül nem kaphatnak útlevelet. Ismeretes, hogy milyen gyors tempóban szokta itt nálunk valamely akta megfutni a hivatalos útját. A csigabiga valósággal robogó gyorsvonat hozzá képest. Hát még mi lesz akkor, ha ezt a közbeeső állomást is hozzászámítjuk! Medveczky ur érzi a nagy felelősség súlyát. | Reája bízták a respublika üdvét, ő tehát vigyáz | erre. Nem intézi el hebe-hurgyán az ilyen íigye- két. óh nem, ö gondolkodik. Lassan gondolkodik, de legalább rosszul. Borzasztó veszedelmet Iái I abban, ha egy pap esetleg elhagyja a köztársa- | ság területét. Mint kiváló diplomata, természe- i tesen nem árulhatja el, hogy miben rejlik ez a veszedelem. így azután szegény papok csinálhatnak akármit, csak innen el nem mehetnek, mert előttük áll az élő tilalomfa: Medveczky ur. Természetesnek találjuk, hogy a határon való átkelést ellenőrzik. Az útlevél-rendszer olyan szerepet játszik, mint egy óriási szűrő: átereszti azokat az elemeket, amelyeknek átmenetele nem káros, visszatartja azokat, akik ártalmasak lehetnének valami szempontból. Nohát, itt a mi szűrőnk rosszul működik, éppen megfordítva, mint kellene. Sok mindent átereszt, amit nem kellene, viszont visszatart olyant, amit egészen bátran átereszthetne. Csodálatos, hogy a papok egyszerre olyan veszedelmesek lettek és még csodálatosabb, hogy ezt egy pap fedezte fel. A szűrő sehogyan sem működik jól. Egy helyen el van dugaszolva. Ejnye: mi is juthatott bele? Az ám, megvan: Medveczky ur! Igaz, nyelvészettel és szótárra! kezdtük. Hát erre az eljárásra micsoda jó szót lehetne találni? Talán vallásszabadságnak lehetne nevezni? Vagy talán egyenlőségnek, igazságosságnak? A manó tudja, bármilyen nagy is a szótár, ugylátszik, nálunk vannak olyan dolgok, amelyekre még a speciális szótárban sem igen találunk nevet. * — (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) Idő jóslás: Felhős, változékony, esőre hajló, változatlan hőmérsékletű idő várható, közepes erejű nyugati szelekkel. — (Egyesítik a szepesi és a felkai múzeumot.) Lőcséről jelentik: A felkai múzeumnak, amely eddig az állami iskolában volt elhelyezve, ki keli költözködnie, mert az iskolai hatóságok visszakövetelik a termeket. Mivel a múzeum elhelyezésére megfelelő helyiséget nem tudtak találni, felmerült annak a terve, hogy a felkai múzeumot egyesítsék a Lőcsén levő úgynevezett szepesi múzeummal. Ebben az ügyben tanácskozást Is folytattak Lőcsén, amelyen azonban nem jutottak végleges megállapodásra. — (Ankét a munkanélküliség ügyében.) Pozsonyból jelentik: Marsik Emánuel dr. zsupánhelyettes elnöklésével kedden délután ankét volt a primási palotában, amelyen a munkanélküliség ügyével foglalkoztak. Rendkívül szenvedélyes kifakadások hangzottak el arról, hogy bár Pozsonyban legalább négyezer munkanélküli van, Cseh- és Morvaországból mégis százával hozzák oda a munkásokat. Sandrucsek bizottsági tag az ankétet komédiának nevezte. Hosszas tanácskozás után az értekezlet abban állapodott meg, hogy csütörtökön újból összeül. — (Romániai állampolgárok nem kapnak Csehszlovákiában nyugdijat.) A prágai román követség közli, hogy julius l.-töl minden román nyugdíjasnak vissza kell térnie Romániába, minthogy nyugdiját ettől a naptól Romániában, leiben fizetik ki. Rendkívüli és jól megokolt esetekben, ha a nyugdíjas azonnal nem változtathatja meg lakóhelyét, a pénz az illetékes pénzügyi hatóságnál meghatalmazott utján is felvehető. A prágai követség egyidejűén arra is felkérte a cseh-szlovák külügyminisztériumot, hogy a román állam számlájára román állampolgároknak semmit ki ! ne fizessen, mint ahogyan Románia sem fizet semmilyen nyugdijat a cseh-szlovák alattvalóknak. — (A rózsahegyi Orol-egyesiileí mulatsága.) Rózsahegyi tudósitónk jelenti: A Hűn ka páter, nemzetgyűlési képviselő vezetése alatt álló Orol-egyesület a minap Rózsahegyen nagyszabású mulatságot rendezett. Előadták Moliére „Fös- vény“-ét. Az előadást Studnicka, az itteni néppárt titkára, rendezte nagy művészi készséggel. Az előadást reggelig tartó táncmulatság követte. A női szépségversenyt Büszke Eta, a férficsunya- ság-versenyt pedig Klimkó Béla nyerte meg. A mulatság anyagi sikere nagy. — (Tanácskozás a kenyér és az aprósütemények árának leszállításáról.) A prágai népjóléti minisztérium tanácskozásra hívta eg3,'be az érdekelteket, amelyen a kenyér és az aprósütemények árának további leszállításának kérdését fogják megbeszélni. — (Visszahelyezték a Lőcsei Fehérasszony képét.) Tudósitónk jelenti: A magyar történelem dicső emlékeinek monumentumaival van tele Szlovenszkó csaknem minden városa. Az emlékek, beszéljenek bár messzi, avagy közeli múltról, legyenek alkotásai nagy művészek ihletett, nemes művészetének, az utóbbi időben nagyrészt áldozatául estek esztelen tömegek rombolóvágyának. Szlovenszkószerte megütközést keltett ez év tavaszán, hogy a Lőcsei Fehérasz- szonyt ábrázoló hires festményt ismeretlen tettesek megrongálták. A városi tanács félve attól, hogy a festményt teljesen elpusztítják, a városi múzeumban helyezte el. Nemrégiben leiratot kapott a város a műemlékek állami gondozó hivatalától (Statny Urad pre Ochranu Pamiatok na Slovensku) Pozsonyból, melyben utalnak arra, hogy a műemléknek történelmi becse a maga teljességében csak akkor van meg, ha régi helyén áll, kéri ezért a városi tanácsot a kép visz- szahelyezésére. Az elmúlt hét folyamán megtörtént a kép újból való felállítása. A város ugyan gondoskodott fokozottabb védelméről, de ez nem szünteti meg a veszedelmet mindaddig, mig hivatalos helyről meg nem magyarázzák a vandalizmusra hajló embereknek, hogy történelmi becsi! műemlékek szétrombolása nem dicsőség, de bün- Setendő cselekmény. — (A rózsahegyi szokoüsták tornatermet építenek.) Rózsahegyi tudósítónk jelenti: Az itteni szokolegyesület hatalmas tornacsarnok építéséhez kezdett. A munkálatokat maguk az egyesület tagjai végzik.
