Evangélikus liceum, Pozsony, 1917

Schwalm Nándor.

1879-1914.

A háború kaszája nem az érett kalász®kat vágja. Negyedik esztendeje nemcsak azok mennek el örök nyugalomra, akiket elárasztott az élet. Pályájuk deléig sem ért ifjak és férfiak hullanak el távoli csa+amezőkön. Itthon a félbenmaradt munka gyászolja őket és mindig új meg új család szomorúsága vegyül az általános fájdalomba.

Sokáig áltattuk magunkat a reménnyel, hogy Schwalm Nándor kollégánk haláláról szóló hírek bizonytalanok. Inkább azt vártuk, hogy majd életjelt ád magáról. Inkább ezt, mint, hogy elestéről biztos tudósítás érkezik. Fiatalon, egészségesen öltötte fel tiszti ruháját. Elment a háború első rajongásának idején és alig egy hónap múlva eltűnt nyomtalanul a lengyel mezőkön.

Tehetséggel és szorgalommal dolgozó ember dőlt ki vele. Szabályosan fejlődő életének deleíőjén került intézetünkhöz. Most következett volna termelésének legszebb korszaka.

1879. március 19.-én született Pancsován. Atyja evangélikus lelkész. A papi család vallásos körében szépen fejlődtek tehetségei, itt alakultak ki komoly jellemének alapjai. Középiskolai tanulmányait is otthon, a pancsovai állami főgimnáziumban, végezte. Itt tette le az érettségit 1897.-ben. Ezután a budapesti képzőművészeti főiskola rajztanárképzőjébe iratkozott be és 1901-ben nyert oklevelet. Előbb a rimaszombati egyesült protestáns főgimnáziumnál működött, majd 1912 júniusában, a pozsonyi ág. h. ev. gyülekezet ajánlatára, intézetünkhöz nevezte ki a miniszter. Ez é/ szeptemberében kezdte meg működését nálunk.

Tanári működéséből tehát csak két esztendőt töltött közöttünk. De ezalatt is sok jelét adta kiváló képességének. Tudása és módszere egyaránt segítették a tanítás céljainak elérésében. Művészi lelkesedéssel foglalkozott tárgyával és minden szabad idejét továbbképzésre fordította. Rajzait és festményeit ismételten elfogadták a Nemzeti Szalon tárlatain. Oly figyelmet keltettek ott, hogy kiállított munkáit rendesen meg is vették a műbarátok. Néhány gyönyörű pasztellben pozsonyi tartózkodásának emlékeit örökítette meg.

De nemcsak a rajz és festés iránt érdeklődött. Nagy szeretettel művelte a zenét is. Volt egy kis társasága, mely rendesen összejött és kiváló zeneművek előadásában gyönyörködött.

Ezt a tartalmas, nemes, szépen kifejlődött lelket ragadta magával a háború zivatara.

1*