Evangélikus liceum, Pozsony, 1916
14 fel, akiknek az iskolafenntartó a tandíj és az internátusi díjak fizetésében a legmesszebbmenő engedményt tette. A tandíjat elengedte, az internátusba pedig a kedvezményes helyekre fogadta be a menekült tanulókat. A menekült tanulók legtöbbje karácsony előtt és újév után ismét visszatérhetett családi otthonába, miután vitéz hadseregünk a gálád betörőt kiverte a megrohant országból. IV. A háborúval kapcsolatos speciális helyi jelenségek. A háború első és második évében a líceum tanulóinak látszáma 90-el apadt. A tanulók számának ezen feltűnő apadása azonban — amint azt múlt évi jelentésünkben is jeleztük — tényleg csak múló jelenség volt, amely a jelen iskolai évben, amikor iskolai és internátusi épületeinket ismét visszakaptuk, megszűnt. A tanulók száma idén 86-al emelkedett; az evang. tanulók száma is örvendetesen nagyobbodott. A beírt magántanulók száma 52; ez a múlthoz képest szokatlanul nagy szám ugyan, de ha tekintetbe vesszük, hogy ebben a számban bennfoglaltatik 11 tanuló, aki az érettségi előkészítő tanfolyamban vett részt, azonkívül 17 bejáró leánymagántanuló (köztük 2 erdélyi menekült) és 5 magántanuló, aki még a múlt iskolai év végén tett magánvizsgálatot, az emelkedés a múlthoz képest egyáltalában nem mutat lényeges változást. VI. a) Adatok az intézet történetéhez. Az első szó ez évi jelentésünkben szeretett, jóságos, meg- dicsőült királyunk, 1. Ferenc József Őfelségének 1916. évi november hó 21-én bekövetkezett halála felett érzett fájdalmas és kegyeletes megemlékezésünk szava legyen. Hosszú, dicsőséges uralkodása, példás kötelességtudása, alkotmányérzéke megannyi erőforrása volt hazánknak, amely a bölcs király uralkodása alatt nagy fejlődésnek indult. Mély gyászba borulva vettünk tőle végbúcsút és aggódó lélekkel, könnyes szemmel kérjük a Mindenhatót, ki kezében tartja királyok életét, nemzetek sorsát, óvja áldásával ezt a sokat hányatott magyar hazát! Áldott legyen felejthetetlen emlékezete!----------Is tenben boldogult királyunk örökébe IV. Károly király lépett, akit 1916. évi december hó 30-án ős Buda várában káprázatos fénnyel és osztatlan lelkesedéssel koronáztak meg nemzeti életünk gyönyörű szimbólumával, a szent koronával magyar királynak. Hódoló tisztelettel, alattvalói érzülettel és hűséggel üdvözöljük fiatal uralkodónkat, akinek a gondviselés különösen magasztos küldetést szánt, melynek fennkölt szándékairól Őfelsége már is
