Evangélikus liceum, Pozsony, 1915
46 Igaz örömmel emlékezünk meg utólag arról az ünnepről is, amely, a háborús viszonyok hatása alatt, jóformán zárt körben folyt le múlt évi június hó 21-én. A líceum két nagyérdemű, harminc év óta szolgáló tanárát, Albert József és Márton Jenő tanárokat, ünnepeltük és ehhez csatlakozott negyven év óta működő énektanítónknak, Frühwirth Sámuel, nyug. elemi iskolai igazgatónak ünneplése is. A tanári kar ünnepies gyűlésén Hirschmann Nándor, liceumi igazgató következő beszéddel üdvözölte a harminc év óta szolgáló kollégákat. Igen tisztelt Tanári Kar! Kedves Kartársaim! Az idei, eseményekben gazdag és örökké emlékezetes iskolai évnek legjelentősebb eseménye s egyúttal méltó befejezése két szeretett kartársunknak, Albert József és Márton Jenő liceumi tanároknak 30 éves tanári jubileuma. Két család örömünnepe ez a mai nap; az-é a kisebbé, amely legközelebb áll szivükhöz, s melynek ők maguk a megalapítói és az-é a nagyobbá, amelyet mi alkotunk, a liceumi tanári testületé. Örömünk és ünnepünk bennsőségét emeli az a körülmény, hogy tanári testületünk tagjai, bármennyire is különbözzenek egyéni tulajdonságaikat illetőleg, egy szívvel, egy lélekkel egyesültek akkor, midőn kartársaik iránt érzett tiszteletük és szeretetüknek kívántak kifejezést adni. Igenis büszkén vallom, egyek vagyunk, széthúzást és elválasztást nem engedünk magunk közé ékelni, ha arról van szó, hogy kedves kartársainkat ünnepeljük. Engem ért a kitüntető megbízás, hogy Benneteket, szeretett kartársaim, a tanári testület nevében a mai nap alkalmából üdvözöljelek. Jól tudom, hogy az iskola munkásait jutalom követni nem szokta, hogy egyedül a híven teljesített kötelesség tudata az, mely erkölcsileg megjutalmaz a múltért és erőt ad a jövendő munkálkodásra. Harminc év hosszú idő! Mélyen megilletődött szívvel gondolok vissza e lefolyt hat lustrumra, amelyet veletek együtt alma materünk szolgálatában a gondviselés különös jóvoltából én is eltölthettem. A nemzet jövő reményének, ifjúságunk tanítása, nevelése nehéz munkájában töltöttétek el ezt a harminc esztendőt, ritka rátermettséggel, odaadó hűséggel, intézetünk iránt való ragaszkodó szeretettel. A jól végzett munkán való öröm és büszkeség töltheti el sziveteket ma, amidőn nap-nap után látjátok, hogy az a sok ezer tanítvány, akiknek fogékony szivébe Ti plántáltátok a magyar haza iránt való szeretetet, miként állja meg helyét abban a rettenetes és véres háborúban, melyet az irigység és aljas haszonlesés zúdított sokat szenvedett hazánkra! Életpályátok mai fontos évfordulóján fogadjátok hálás elismerésünket eredményes, maradandó munkátokért, irántunk mindenkor tanúsított igaz barátságtokért. Ha bánatunk volt, velünk búsultatok, ha öröm ért, velünk örvendeztetek. Hozzánk való ragaszkodástokat nem zavarhatták meg sem az éveknek egyre növekvő sokasága, sem az élet bajai, fáradalmai, csapásai. És a mai ünnepen ezt a szeretetet akarjuk meghálálni, ebben a szeretetben akarunk összeforrni a mi jubiláló társainkkal, hogy velük együtt hálát adjunk a minden kegyelem urának, aki mindeddig megsegített bennünket! Kedves Kartársaim! Hogy a mai nap emlékét maradandóvá tegyük, a régi szokáshoz híven mi is egy kis ajándékkal óhajtunk kedveskedni, de ezt több kedves társunk távolléte miatt el kell halasztanunk nyugodtabb, gondtalanabb napokra, a
