Evangélikus liceum, Pozsony, 1915

9

falvakról. Sorsuk, ha van szívünk, kell, hogy a részvét könnyűit sajtolja ki szemünkből. És ennek a részvétnek tettekben kell megnyilatkoznia. Segítenünk kell letörölni a szerencsétlenek könnyeit, orvosolni sebeiket, helyreállítani tűzhelyüket. S bármily kevésnek lássák is az, a mit valaki tehet, a legszegényebb is hozzájárulhat, hogy a romok helyén új élet viruljon. Ezért hívja fel a kormány ez ünnepség ügyében kiadott rendeletével az iskolákat, hogy a kárpáti helységek felépítéséhez gyűjtésűkkel hozzájáruljanak. Ami tanintézetünk már eleget is tett ennek a hazafias kötelességnek, gyűjtést rendezett erre a magasztos célra és annak eredményét el is juttatta már illetékes helyre.

De a haza többet is kíván tőletek, mint csupán pénzt, kedves Ifjak ! Kívánja testeteket, lelketeket, egész valótokat. Kárpáti hőseink nagyszerű példája tűzoszlopként világoljon előttetek s mutassa meg mindegyikőtöknek, hogyan kell élni-halni a hazáért.

Magyar Ifjak, akartok-e méltók lenni harctéren küzdő hős testvéreitekhez? Ha igen, akkor készüljetek erre a nagyszerű hivatásra. Készüljetek, hogy a haza acélos testű és lelkű, fenkölt szellemű, széles látókörű, szóval testileg, mint szellemileg jól felfegyverzett harcosokat nyerjen bennetek. Harcosokat, ha kell a harcmezőre, ahol a vérrózsák teremnek, de ha úgy fordul az idő, arra a harcmezőre is, ahol a kultúra virágait szaggatják nemes versenyben a müveit nemzetek fiai.

Óh bár eljönne már mielőbb újra a békés kultur- munka kora! Várjuk, epedve, sóvárogva várjuk a béke áldott napját. Várjuk a békét, de nem a minden áron való békét. Csak egy békét: a győzelmeset, dicsőségeset, amikor —- bízva bízunk benne — eljön a

„.. . jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán!“

Hogy eljön ez a diadalmas béke, az iránt szent a mi hitünk, de hogy mikor, ki tudná azt megmondani?! De mindegy. Jöjjön előbb vagy utóbb, vezessen bár még