Evangélikus liceum, Pozsony, 1913
5 esztendőt, melyet a mostoha sors neki pihenőül adott egy áldásos élet kitartó és eredményes munkája után. Markusovszky számottevő irodalmi munkásságot fejtett ki. „Miért tanuljuk a gimnáziumban a latin és hellen nyelveket és vájjon ezen nyelvek tanulásának van-e haszna és előnye?“ címmel tartotta meg székfoglalóját a líceumban 1880. Első nagyobb munkája „Horatius ars poétikája céljáról és szerkezetéről“ szintén a líceumi értesítőben jelent meg 1881-ben. „A klasszikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gimnáziumban“ 1889. „A görög nyelv és a protestáns középiskolák“ 1890. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület 1892-iki pozsonyi közgyűlésén „A latin nyelv alsófokú tanításáról“ címmel olvasott fel értekezést, amely a K. T. E. közlönyében jelent meg. „A görög nyelv tanítása homéroszi szöveg alapján“ megjelent a Magyar Paedagogia II. évfolyamának első füzetében 1894. „Emléklapok a líceum új épületének felavató ünnepéről 1896. Ugyancsak 1896-ban, a millenium évében jelent meg önálló, nagy munkája. „A pozsonyi ág. hitv. evang. líceum története“, mely általános tetszésben és dicséretben részesült és melynek megírásáért az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter külön leiratban fejezte ki elismerését. E munkájában nagy forrástanulmánnyal gyűjtött adatait kiváló történeti érzékkel és ismerettel rendezte el és írta meg. Múlhatatlan emléket állított magának ezzel nemcsak a líceumban, hanem a hazai történetírásunkban is. „A pozsonyi márciusi napok 1848-ban.“ 1898. Magyarország vármegyéi és városai (Magyar- ország monográfiája) „Pozsony vármegye“ című kötetének is ő írta az ág. h. ev. egyházra vonatkozó részét. 1905. Az 1906-ban megjelent és a pozsonyi ág. h. ev. egyházközség háromszázados fennállásának emlékezetére megírt „Történet“ című nagy munkában ugyancsak ő írta meg a terjedelmes „Az iskola“ című részt. Számos cikket írt azonkívül az „Evang. Egyház és Iskola“ című lapba, amelyet tizennégy évig b. emlékű Trsztyénszky Ferenc esperes szerkesztett. Markusovszky Sámuelt igaz részvéttel és megindulással 1913. évi augusztus hó 13-án kísértük utolsó
