Evangélikus liceum, Pozsony, 1912

6

izgató, rossz könyvekkel ismerkednek meg, jó szellemű és fényes nyelven írt klasszikus művek olvasásában nem találnak örömet és minden tilalom dacára a legfurfangosabb módon igyekeznek ily erkölcsrontó olvasmányra szert tenni és azt egészségük, különösen egészséges látásuk romlására, rejtett helyeken, rossz világításban élvezni. Az ebből eredő károk meggátlására legelőször a szülőknek kell résen lenni, ellenőrizniök kell gyermekeik olvasmányait és különösen arra ügyelni, hogy az oly könnyen megszerezhető, hangzatos címekkel csábító krajcáros lapok, filléres regények, tolvaj- és detek- tiv-történetek, melyek főtörekvése erkölcstelen és bűnös tetteket a legvégsőbb elemeikben kiszínezni és gyakran az elvetemedett tettest hősnek leírni, gyermekeik kezébe ne kerüljenek. Ezen ellenőrzés annál könnyebb, minél meghittebb a családi élet, minél bizalmasabb az érintkezés szülő és gyermek között, minél ideálisabb a szülő magaviseleté; itt érvényes a régi latin mondás: „maxima debetur puero reverentia“, a gyermeket meg kell becsülni azáltal, hogy megbecsülésből tartózkodunk előtte oly tettekről beszélni és oly beszédmodort használni, mely a gyermekekben kételyt vagy beteges kíváncsiságot gerjeszthet. A mai értelmiségnek annyi tárgya van nemes beszélgetésre, hogy az aljas dolgok tárgyalását teljesen kikerülheti. Intem tehát a szülőket, a nevelőket, azokat, kik idegen tanulókat családjukba fogadnak és a mi in- ternátusunk vezetőit, kik, mint egy család oly sok fiatal lelket vannak hivatva a szépben és jóban nevelni, hogy ezen irányítást tartsák szent és elmulaszthatatlan kötelességüknek.

Az irányítás az olvasmány helyes megválasztásában másodsorban az iskolát kötelezi. A mi intézetünknek gazdagon felszerelt ifjúsági könyvtára és hatalmas klasz- szikus, nagy könyvtára szabad használatára áll az ifjúságnak. A szebbnél-szebb, a legjobb könyvek oly számával rendelkezünk, hogy azok kiapadhatatlan, üdítő forrása a tudásvágynak, az olvasásszomjnak. Ezen forrást a fiatalságnak a legliberálisabb módon bocsátottuk eddig is és kell, hogy jövőben is bocsássuk ifjúságunk rendelkezésére, értelmiségük haladása szerint. A tanár urak