Evangélikus liceum, Pozsony, 1912

4

az egész kozmosz minden helyein történő eseményeket a mindennapi munka után fennkölt szerzők szép nyelvén képesek lettek megismerni, elsajátítani és útmutatások szerint értékesíteni. Ez volt a sajtó aranykora, melynek törvénye csak egy szakaszt ismert: mindent szabad írni, ami igaz. Sajnos, ezen ideális aranykor csak addig tartott, mig az emberi spekuláció nem jött rá arra, hogy ezen egyedüli szakasz semmibe vételével igen könnyű módon lehet a sajtóból pengő aranyat nyerni és miután mindig nagyobb nyereséget ért el az, aki az emberek rossz hajlamaira utazott, keletkezett a sajtónak azon faja, melyet rossz, kártékony sajtónak nevezünk, mely se formában, se nyelvben, se gondolatokban nem keresi a szépet, a jót, de őrült elvetemedettségében mindent felkarol, ami az embert izgatja, nyugtalanítja, magamagával ellentétbe hozza és ezáltal besugásának rabjává teszi.

Hazánk, melynek jobbjai mindig arra törekedtek, hogy a nép az általános emberi kultúra szintjén álljon, ifjúságára kötelezővé tette az iskoláztatást és igy, míg előbb a szülőnek szabadjára állott gyermekét az írásolvasással megismertetni, az utolsó évtizedekben a kötelező iskoláztatás által milliókra szaporodott azok száma, kik az olvasás mesterségét megtanulva, a nyomtatott betű varázsa alatt mohón kapkodtak minden nyomtatott papir után azon meggyőződésben, hogy ami nyomtatva van, az igaz! Ezt felhasználta a lelkiismeretlen keresetvágy és époly arányban, mint az olvasástudók száma növekedett, oly arányban rajzottak az értelem, erkölcs és tudás-nélküli sajtótermékek széjjel az országban. És mi azt láttuk, hogy előbbi meggyőződésünk, hogy a legrosszabb könyvből is lehet tanulni, csődöt mondott. Mi láttuk, hogy a haza szent fogalma, a vallás lélekemelő boldogítása, a család szentsége, a szerelem élet- fenntartó ereje — züllött, tudatlan, nyelvünket üres, tartalomnélküli szólamokkal torzító, lelkűk mélyében nyavalyás hazai zúgirászok és külföldi Bassermann alakok által egészséges, üde, tudás után sóvárgó, komoly nemzetünk fiai előtt a gúny, a megvetés tárgyává tétettek; mi láttuk, hogy nemzetünk évszázadokon át fenn-