Evangélikus liceum, Pozsony, 1910
7 foglaló formában. Ez a gondolkodásnak, a spekulációnak elég tág teret nyújt s általa a rajz megszűnt másolgató, szolgai munkává lenni. A szinezés is egész bátran megkezdhető már ezen a fokon s meggyőződésem, hogy a mit a kezdő rajzoló a kísérletezés, próbálgatás által elpamacsol, az a sok festék és papír, amit ez idő alatt elront, gazdagon kárpótolva lesz azon fejlődésben, melyet a tanuló ízlésére, aesthetikai érzékére, rajztechnikai ügyességére nézve elértünk. A színek keverésének módját, az egyes színek tulajdonságait, egymásra gyakorolt hatásukat, a színharmóniát már most meg lehet ismertetni, hogy a későbbi fejlődés menetén már mint ismert tényezőt vehessük igénybe. A szinkeverési gyakorlatok után igen szépen feste- getnek például egyszerű síkformákból kombinált díszítményeket a következő eljárás mellett: A növendékek által használt, tehát általuk könnyen kikeverhető színváltozatokból kemény papírlapokat festünk át, mely lapok különböző — már ismert — síkformák legyenek. Ezen alapformákból, fehér- vagy fekete lapon fali táblára tűzdelve, rithmikus vagy centrális elrendezésű síkdiszítményeket alakítunk, egész osztály számára közös mintául. Ha e gyakorlatokat a tanuló otthon emlékezet után is megpróbálja rajzolni és belőle új mintákat variálni, színérzéke korán kifejlődik s szokik az önálló tervezéshez. A harmadik és negyedik osztály rajztanítási anyaga még mindig megtartja programmjában a geometrikus rajzot, de csak szerkesztéstani feladatok megoldására, míg a végzendő anyag másik része határozottan a szabadkézi rajz keretébe tartozik, oly értelemben azonban, hogy az mintegy a felső osztályok szemlélet utáni rajzolásának alapja legyen, de viszont az első két osztályban tanultakkal kerek egészet adjon. — Összetettebb síkdiszítmények tábla- rajz- és kézi lapminta utáni rajzolása (Anyaggyűjtés) képezheti a harmadik-, míg egyszerű síkdiszítmények tervezése a negyedik osztály anyagát, megtoldva ezt síkidomoknak szemlélet utáni rajzolásával, ami a perspektivikus látás elsajátítására alkalmas. A 13—14 éves gyermek már nagy szeretettel próbálgat használati tárgyakra egyszerű síkdiszítményeket tervezni s ha még kivitelre rendelkezésünkre
