Evangélikus liceum, Pozsony, 1909
43 késztette őt ez elhatározásra és a fenntartó egyházközség méltányolva a távozni akaró kartárs elhatározását, kérelmének helyt adott és lemondását elfogadta. A nyugdíjba vonuló kartárs középiskolai tanulmányait a nagyszalontai algimnáziumban kezdte meg és a debreceni ref. kollégiumban végezte be. 1872.—1874.-ig a debreceni kollégiumban theologiai tudományokat hallgatott. 1874.—1877.-ig a budapesti tudomány-egyetem bölcsészeti karán görög és latin filológiát hallgatott, egyszersmind a magy. kir. tanárképző-intézetnek is tagja volt. 1878. és 1879.-ben a budapesti m kir. tanárképzőintézet gyakorló főgimnáziumának rendes tagja volt. 1879-ben szerezte meg a középiskolai tanári oklevelet a latin és görög filológiából a budapesti országos tanár-vizsgáló bizottság előtt. Az 1879,80-diki iskolai évben helyettes tanár volt az aradi kir. főgimnáziumnál. 1880. szeptember hó 4-én a pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség hívta meg líceumához rendes tanárnak Lichner Pál helyére. Azóta nálunk működött. 1899.—1905.-ig a líceum igazgatója. 1905.-ben a pozsonyi egyházközség érdemeinek elismeréséül neki a tiszteletbeli igazgatói címet adományozta. Azóta megszakítás nélkül ismét mint rendes tanár működött. Irodalmi munkássága : „Horatius ars poétikája céljáról és szerkezetéről.“ „Miért tanulunk latinul és görögül?“ „A latin nyelv alsófokú tanítása.“ ..Görög nyelvtanítás homerosi szövegalapon.“ Azonkívül számos cikket írt az „Evang. Egyház és Iskola“ című egyházi lapba. 1896 -bán, a millennium évében jelent meg önálló, nagy munkája : „A pozsonyi ág. hitv. evang. líceum története,“ mely általános tetszésben és dicséretben részesült és melynek megírásáért az akkori Vallás- ésKözoktatásügyiMiniszterúrMarkusovszky Sámuel tanártársunknak külön leiratban fejezte ki elismerését. Az 1906.-ban megjelent és a pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség háromszázados fennállásának emlékezetére megírt „Történet“ című nagy munkában ugyancsak ő írta meg a terjedelmes „Az Iskola“ című részt. Hat éves igazgatói működése líceumunk történetében mindenkor emlékezetes lesz ; nagy része volt ő neki abban, hogy egyház- községünk boldog emlékű felügyelőjének Günther M. V. kir. tanácsos úrnak kezdeményezésére 1901.-ben az alumneumot és convictust internátussá alakította át és céljának megfelelő épületet emelt, amely azóta minden tekintetben megfelel emberbaráti nemes hivatásának. Markusovszky Sámuel egy alapos paedagogiai készültséggel és gondossággal készült memorandumban kimutatta, hogy a szegény tanulók helyzetén legjobban egy célszerű internátus felállításával lehetne segíteni. Igazgatói működésének ideje alatt a Vallás- és Közoktatás- ügyi Miniszter Úr ismételten megtisztelte őt azzal, hogy érettségi kormányképviselőnek küldötte ki. Markusovszky Sámuel alapos ismerője volt tudományszaká
