Evangélikus liceum, Pozsony, 1909
10 haladás, a két nagy eszme összhangba hozása Széchenyi örök érdeme. Űj korszak kezdődik e fellépésével Széchenyi életében, új dicső korszak a nemzet életében. Hivatását már most tétovázás nélkül látja, lemond tiszti rangjáról, nagy tervei még az országgyűlés folyama alalt kialakulnak. Élére állott a javításra törekvőknek, telteivel Írásaival mind többet „ragadott ki aluszékonyságából,“ határozott célokat tűzött a nemzet elébe. Ő lett és ő maradt másfélévtizeden át a nemzet vezére. Három fő műve a Hitel (1830), Világ (1831) és a Stádium (1833) gazdag programmot adott a nemzeti élet számos ágában. Munkásságának állandó alapköve a jó viszony, a bizalom a nemzet és az uralkodó illetőleg a kormány között. „Királyunkat, szabadságunkat egyenlően szereljük, legyen a trónus mindennek a középpontja.“ Megszűnt a kölcsönös bizalmallankodás, „azon szomorú idő, remélem, nem is tér soha vissza többé.“ Ne a kormányt okoljuk minden hátramaradásunkért, inkább elavult intézményeinkben van a hiba. A nemesi kiváltságok, az ősiség, a hitel hiánya, a jobbágyság, a robot, azután a könnyelműség, szegénység és a velejáró tudatlanság a legfőbb bajunk. Magyar mágnás létére a gazdagokat mondja a haladás legfőbb gáfjainak. Naplójában már 1825-ben megvetéssel szól azokról, akik terhet vállalni nem akarnak, de ezt szégyellik bevallani s önzésüket lármás hazaíisággal takargatják. Ott van a baj, hogy ott, hol a juss, szabadság és privilégium van, ott nincs kötelesség, pedig e kettő elválaszthatatlan. Ez így nem maradhat. Mozdulnunk kell. Egyesüljünk, ebben van az erő. A cél magasztos, a nemzetiség és közérteitnesség kifejtése. Nyelvünknek eddig saját magunk voltunk a legnagyobb ellenségei, „hiszen szégyenlettük ajkunkon hordani“. „Adjunk Hunnia minden lakosának polgári létet.“ „Tőlünk függ, minden, csak akarjunk!“ A magyar fiatal, életerős nemzet, „csak két ellensége van: az előítélet és elbizottság.“ „Ne nézzünk annyit hátra, hanem előre.“ „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk“. „Sokan azt gondolják: Magyarország volt, én azt szeretem hinni: lesz!1' Sohasem szóltak még a magyarhoz ennyi hittel.
