Evangélikus liceum, Pozsony, 1907

Az elektron-elmélet.

Az elektromosság tanában ez az uj keletű elmélet akkor támadt, amikor Plücker az elektromos kisüléseket különböző gázakban tanulmányozta. Nagy segítségére volt kortársa, Geissler a világhírű üvegtechnikus, aki akkor találta fel a kénesős légszivattyút, melynek segítségével tetszés szerint ritkíthatta meg a levegőt. A Geissler-féle cső olyan zárt üvegcső, amelynek falába két platina- drót, mint elektród van beforrasztva s amelyben a levegő vagy más gáz nyomása krb. 1 mm. magas higanyoszlop nyomásának felel meg. Elektromos kisüléskor az ilyen vákuumcsőben az egész gáztömeg világít. Amint a csőben a gázt nagyobb mértékben ritkítjuk, a gáz többé nem világít; a negativ pólusnál sötét tér keletkezik, amely a ritkítás fokozódásával az egész csövet betölti. Ekkor cső maga — az üveg különböző neme szerint, — zöld vagy kék színben fluoreszkál. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a negativ pólusból, a kathódból láthatatlan sugarak terjednek a sötét téren át s az üveghez érve, ezt fluoreszkálásra indítják. Ezeket a kathódból kiinduló sugarakat nevezte el Hittorf kathódsugaraknak. E sugarak mibenlétének kutatása és tanulmányozása nyújtotta azt az anyagot, amelyből az elektron-elmélet felépült

E sugarakkal különösen Crookes foglalkozott és olyan vákuumcsöveket készített, amelyekben a levegő egy milliomod atmoszferikus nyomású volt. Az ilyen csövekben a homorú felületű kathódból normálisan kiinduló sugarak egyenes irányban haladnak tovább a sötét térben, össze is gyűjthetők egy pontban, amely pont a sugarak valamely kölcsönös taszítása miatt a görbületi középponton kívül fekszik. Ahol ezek az üvegfalat érik, ott erős fluoresz-