Evangélikus liceum, Pozsony, 1907
17 Az elektromágneses fényelmélet szerint a hő- és fénysugarak elektronágneses hullámok. Miután ezeknek forrása az elektromosság, fel kell tételeznünk, hogy a fényforrás rezgő elektronokból áll. Ennek kísérleti igazolása némely esetben a Zeemann-effektus. Amíg azonban az atomok és molekulák elektromos tömegére vonatkozó ismeretek nem teljesek, mindaddig nem tekinthetjük általános érvényűnek a fenti állítást. Ezért fontos dolog az anyag természetének olyan szempontból való vizsgálata, hogy tehetetlensége és általában minden tulajdonsága megmagyarázható-e elektromágneses alapon? Az elektronra sikerült kimutatni azt, hogy tehetetlensége elektromos természetű; de milyen az atomé, milyen az atom szerkezete? A negativ elektron, amely az atom igen kicsi részét alkotja, ismeretes. De hogy milyen szerkezetű az atom többi része, mely a pozitiv töltést viszi magával, ez eddig ismeretlen. Az atom szerkezetére nézve legelfogadhatóbb feltevés az, mely szerint az atom egy oszthatatlan pozitiv elektromos egységből áll; ezen gömbalakú magban a középpont körül gyűrűben mozognak a pozitiv töltéssel egyenértékű elektronok, melyekre a középponttól való távolsággal arányos vonzó erő hat. Ezen feltevéssel megmagyarázható a sugárzás, a radioaktivitás és számos kémiai tulajdonsága az elemeknek. Megmagyarázza az összes anyagnak kifejlődését és azt a nagy energiakészletet, amely az atomokban fel van halmozva. Mindemellett nem fogadható el véglegesen, míg a pozitiv elektromosság természete nincs egészen felderítve. Igen érdekes módon magyarázza meg az elektron- elmélet az asztronómiai és meteorológiai jelenségeket is. A nap, mint erősen radioaktiv test, folytonosan bocsát ki elektronokat, melyek a szomszédos légmentes térben a napkoronát idézik elő. Ezek az elektronok nagy intenzitású áramot képviselnek s így előidézhetik a mágneses viharokat, melyek a napfoltokkal és a sarkfénnyel kapcsolatosak. Elősegítik a légkörben a gőz cseppesülését és az esőt, mellyel a földre érkezve a levegőt pozitiv töltésűvé teszik. A sarkoknál, a ritkább légkörben, előidéznek a vákuumcső fényjelenségéhez hasonló jelenséget is, a sarkfényt. Líceum értesítője.
