Evangélikus liceum, Pozsony, 1907
117 ép úgy, mint a német tornarendszer három részből áll u. m. a.) rendgyakorlatokból, b.) szabadgyakorlatokból és c.) a szergyakorlatokból. Kivitelében természetesen eltér a német tornarendszertől. Előnye és sajátossága e rendszernek, hogy az ifjúságot cselekvő és szenvedő módon foglalkoztatja, aminek paedagogiai értéke nagy, mert egyenként, egymást segítve és felváltva dolgozik, tanul és szórakozik is. A svédrendszer kevés rendgyakorlatból áll. Mindössze a jó testtartásu járást, rövid időre terjedő futást, az arc- és oldalsorbontást ismeri, tehát a szabadgyakorlatokhoz szükséges felállításon kívül alig végeznek valami rendgyakorlatot. Igaz ugyan, hogy az ilyen munkával sok időfecsérlés nélkül állhatunk fel a szabadgyakorlatokhoz, de tény az is, hogy a rendgyakorlatok fokozatos betartása, bármily keveset is végezünk, már csak a nevelő hatásukat tekintve feltétlenül szükségesek. A svédtorna legfontosabb részét a szabadgyakorlatok alkotják, melyeket kéziszerek nélkül végzünk, hatásuk mégis az egész testre kiterjed, különösen a tüdő és légzési szerveket, valamint a csontrendszert veszik igénybe. A svéd szabadgyakorlatok lassú menetűek s nagyobb hatással látszanak lenni, mint a gyorsabb ütemben végzett eddigi szabadgyakorlatok. A gyakorlatok lassú menetének okát abban találjuk, hogy az egyes mozdulatok jótartású kivitelére kell ügyelnie a tanárnak, de különösen tekintettel kell lennünk mozdulatok közben a ki- és belélegzésre. Egészségügyi tekintetben épen a ki- és belélegzés a legnagyobb fontosságú, hogyha a tornatanár ezen egyik főegészségügyi tényező gyakorlására megtanítja az ifjúságot, már akkor is megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az iskolai ifjúság egészségügyének. És hogy ennek az ifjúság csakugyan hasznát is vehesse, ahhoz pormentes tornacsarnok szükséges, mely, ha nem áll rendelkezésünkre - hacsak ártani nem akarunk az ifjúság egészségének — a légzési gyakorlatok elhagyandók. Intézetünk ifjúsága ez év folyamán gyakorolta már a svédtorna e részét, melyről fentebb szóltam : a svéd szabadgyakorlatokat. Ha védem, pártolom e tornanemet, úgy meggyőződésből teszem; hiszen volt alkalmam tapasztalni e rendszer gyakorlati értékét. Egy svédtornaóra anyaga úgy van beosztva, hogy a test nevezetesebb szervei, izmai lehetőleg egyenlően gyakoroltassanak; e rendszer az egész testnek minden tornaórán való egyenletes fejlesztésére törekszik. A svédtornaóra lefolyása a következő: Az osztály az adott jelre, vagy vezényszóra sorakozik. Az órát járással kezdik meg, mely talpon, avagy lábujjon történik váltakozó gyorsasággal, mely futásba is átmehet. A járási és futási gyakorlatok után a legegyszerűbb sorbontást végezve, felállunk a szabadgyakorlatokhoz. A szabadgyakorlatokat mint már említettem, lassan, figyelemmel végezzük, lehetőleg összekötve a légzési gyakorlatokkal. Amint az osztály a szabadgyakorlatokat, a vele szerves egészet képező légzési gyakorlatokkal elvégzi, feláll a svéd
