Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
7 récsei ev. tanítót, az intézet sok volt tanulóját, díszes hölgyközönséget stb. stb. A líceum tanuló ifjúsága a tanári karral, élén az intézet díszzászlajával, vonult a templomba, ahol d. e. 10 órakor kezdődött meg a jubiláns ünnepség. A líceumi ifjúsági vegyeskar elénekelte Luther dalát: „Erős várunk az Úristen“ Bach J. S. átiratában, mely után Holch Ottó, líceumi vallástanár, mély érzéstől áthatott imádságban adott hálát a Mindenhatónak az intézet felett való őrködéséért. Az imádságot Dobrovits Mátyás dr. egyházi és iskolai felügyelő következő lelkes üdvözlő beszéde követte: Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Erős várunk az Úristen! Ezen dal hatalmas akkordjai hangzottak el imént ajkainkról, ezen költemény buzdító szavai rezegték át mély, vallásos áhitattal szivünket és mi tekintve számunkat, ezen templom hatalmas méretét, előkelő sokaságát azoknak, kik másfelekezetüek lévén, mégis hozzánk siettek velünk ünnepelni: hálatelt szívvel nézünk vissza elődeinkre, kik 300 év előtt, a bécsi béke áldása alatt legelőször énekelték ugyanazt a dalt és egyesültek a Krisztus által való ingyenes megváltás, az istenfiuság és ez által az Istennel való közösség szent, megváltó imájában. Ok, kik addig csak szívük mélyében rejtegették ezen magasztos eszméket, kik csak elzárkózva, házuk legbensőbb szentélyében olvasták a könyvek könyvének üdvözítő tanát, e napon szabadon és nyilvánosan, nem rettegve, habár börtönbüntetést szenvedtek, énekelhették Luther lélekemelő dalait és igaz testvérekként járulhattak az úrvacsora kegyelemosztó szentségéhez, Krisztus urunk által alapított eredeti alakjában. Ki érezheti azon boldogságot, mely akkor honolt köztük, ki képes mai ember létére a közös veszélyben összeforrt testvéri szeretetnek azt a bensőségét csak sejteni, mely e napon kezet kézbe, szivet szívhez, lelket lélekhez kötött és amely hálatelt imában és dalban mutatta be áldozatát az Úrnak. Szegény és gazdag, tudós és tudatlan, ifjú és aggastyán, nő és férfi üdvözölték a szabadság hajnalhasadását és mindnyájukat egyesítette azon szent fogadalom: Isten nyilvános kegyelméhez méltó életet folytatni és gyermekeiket ezen tanban nevelni. Ezen mély áhitatosságnak köszöni a pozsonyi egyház szemefénye, fájdalmas és boldogitó gyermeke — iskolánk — 300 év előtt való alapítását. És most meghatott szivvel látom magam előtt ezen
