Evangélikus liceum, Pozsony, 1906
11 nagy érdemeidet méltóképen felsoroljam, a miket egyházunk és édes magyar hazánk körül szereztél, főkép azáltal, hogy mindazokat felnevelted és ápoltad, akik ez iskolából kikerülve a hazafiság, az erkölcsiség és az igazság birodalmának lettek terjesztői. Igen nemes egyházközség, te megérdemled, hogy valamennyi egyházközség, kiknek szellemi vezetó'ket adtál, szeretettel és tisztelettel tekintsen rád, mint hálás gyermek édes anyjára. Méltó vagy a tiszteletre és érdemeid elismerésére, mert miudenkor megmutattad, hogy az egészséges, tiszta, evangéliumi hitet és annak ápolóját az iskolát, életed legfőbb díszének tartottad! Isten bő áldása szálljon rád és vezető férfiaidra! Hálás szívvel kívánjuk, hogy a béke és a kölcsönös egyetértés őrangyala oltalmazzon ezentúl is; hogy az a szent kötelék, mely téged az egyetemes egyház többi községeihez fűz, mindinkább erősödjék, hogy iskolánk e hitközösségből új erőt merítve, az TJr kegyelmére méltónak találtassék! Ily érzelmekkel ünnepli iskolánk a mai napot. A múltra való visszaemlékezés közben az evangéliumi hitet vallja, azt a hitet, a melyért b. emlékű alapitói készek voltak életüket feláldozni ; a jelen méltatásakor soha meg nem szűnő hálára kötelezi őt az a szeretet és gondoskodás, a melyben olyan bőven részesült; a jövőbe vetett reménye pedig azzal biztatja, hogy a Mindenható szellemi és anyagi tulajdonát ezentúl is oltalmába fogja venni! Kedves tanuló ifjak! Ti, mint a líceum mai tanítványai, abban a ritka szerencsében részesültek, hogy iskolánk e szép ünnepén mindannyian jelen lehettek. Hiszem és remélem, hogy fogékony szivetek meg fogja érezni ajneleget, mely a ma elhangzott szavakból felétek is száll! Őrizzétek meg ez érzelmeket és a mai nap maradandó emlékéül lelkesedjetek ti is a régi tanítványok példáján, intézetünk minél nagyobb dicsőségére. A jövő feladatai rátok várnak és e feladatok miként való megoldásától függ szeretett egyházunk, édes hazánk sorsa is. A mi munkánk sikere, a ti fáradságotok eredménye attól függ, képesek vagytok-e a munkában való kitartásra, a laukadást nem ismerő kötelességteljesitésre. Iskolánk legnagyobb kincsét tanítványaiban és azok odaadó szeretetében bírja; adja a Mindenható, hogy ezt örökre meg is tartsuk. Mi pedig, ez ős régi alma mater jelenlegi tanárai, az iskola és annak fentartója iránt érzett hálánkat azzal a szent fogadalommal akarjuk leróni, hogy a gondjainkra bízott fiatalságot ezentúl is teljes odaadással és szeretettel fogjuk gondozni; a liceumot pedig nagynevű elődeink szellemében megakarjuk tartani a folytonos haladás útján, hogy a jövőben is legyen erős vára a protestáns hithűségnek, szentélye
