Evangélikus liceum, Pozsony, 1903
Günther M. Vilmos f 1903. november hó 29. gy híven és önzetlenül munkálkodott férfiú em_________ lékének szenteljük e sorokat, ki egyháza és a közélet számos ágában becsületesen, nemes odaadással és istentől kisért áldással végezte nagy munkáját. Semmi munka elől ki nem tért soha és a becsületes, jólelkü emberek elismerésében találta meg mindig legédesebb jutalmát. Mi volt e férfiú a pozsonyi ág. hitv. evang. egyháznak, ezt mutatják azon palotasorok, melyek az egykori Falb-féle telken emelkedtek. A lyceum uj épülete, az internátus mind meg annyi emlékei az ő gondoskodásának, az ő tevékenységének, az ő áldásos működésének. De Pozsony szab. kir. városának, az ő második szülővárosának és hű fia és lelkes polgára volt e férfiú. A politikai, a társadalmi életben nagy és jelentékeny, olykor döntő szerepet vitt. Emléke az önzetlen polgárok lelkében ércnél maradandóbban lesz bevésve. Kimúlása nem volt váratlan. Több mint egy év óta alattomos, pusztító kór gyötörte testét. Sorsa hol jobbra, hol rosszabbra fordult és a szerint csökkent vagy emelkedett a reménye is. Súlyos szenvedései közepette is jövendő nagy alkotásaira gondolt. Mert ő hitt felgyógyulásában. Csak mióta az idegen éghajlat, a jótékony természet sem volt képes egészségét helyre állitani, akkor kezdett a halálra gondolni, mely elvégre, hosszú, kínos szenvedéseitől meg is váltotta. ❖ * * 1*
