Evangélikus liceum, Pozsony, 1903

25 A pörlekedésbe már a férfiak is beleszólnak, mindegyik a maga párjának siet oltalmára. Etele visszamegy nejével Etellakra, hogy a maga ura legyen, Buda Budaszállásán parancsol, ha van kinek. Innen már csak egy lépés a gyil­kossághoz, mely az előzményekből szinte logikai következe­tességgel folyik. A hunok legderekabbjai Eteléhez vonzód­nak, mint mágneshez a vas. Buda vesztegetéssel tud csak olyan, amilyen pártot szerezni. Detre látja a jövőt, elérte célját, bár nem azon az úton, ahogy megkisérlette. Hadúr kardjának jogtalan eltulajdonítása, ellopatása Buda hebe-hurgya kapkodásának tetőpontja s közvetlen előidézője Etele véres tettének. Etele is kijózanodik szörnyű tette után s a tragi­kus hős szavaival kiálthatna fel: „Nem ezt akartam én, nem ezt!“ A két királyné kettős összetűzését is megtalálta Arany a Nibelungenliedből, de ott mások az indító okok, a helyzet hasonlóságán kívül, alig lehetne más hasonlóságot találni. Amott a hatalmi versengés a kiinduló pont s Siegfried és Gunther csalárdságának kiderülése fejleszti, fokozza. Ezt nem használhatta Arany; leleményessége nem a meglepő fordulatokban, a váratlan helyzetekben, hanem az indokolás­ban s az események lélektani mélyítésében nyilatkozik. S az egyes motívumokon kívül, amit részben cselekvénye fejlesz­tésére, részben az előadás élénkítésére átvett a „Nibelungen- lied“-ből, ennek a titkát leste el belőle és alkalmazta ön­álló eredetiséggel eposzában. Amit „jó végből“ akarnak és tesznek személyei, az fordul ellenök s sodorja őket magával. Amire Arany mindjárt első tervével törekedett, hogy kompozíció tekintetében is jeleset alkosson, azt nagy követ­kezetességgel valósítja meg. És azok, akik „Buda haláláéban épen a kompozíciót tartják elhibázottnak, nem tekintettek Arany szerkesztő ereje mélyére. dr. Pfeifer János.

Next

/
Thumbnails
Contents