Evangélikus liceum, Pozsony, 1903
14 Arany előtt 1853-ban.“1). Budának Arany ekkor semmi szerepet nem szánt még. A trilógia terve egyáltalán nem foglalkoztatta még, egy költemény komplexusban próbált ura lenni a tárgynak. E maradványok alexandrinebban és még egészen az első Toldi népies hangján vannak írva. Miért hagyta félbe Arany a töredéket? A monda maga krónikáinkban kerek cselekvényt nem nyújt, ez feldolgozása egyik nehézsége. A költő egyes elszórt megjegyzései mutatják, mennyire érezte ezt a nehézséget. Mikor Petőfi sürgette, hogy a Toldi derekát Írja meg már egyszer, még 1848-ban azt felelte: „Nálam főleg a kompozícióban kell keresni a poezist, ahol azt már előre gyöngének sejtem, sohasem vesztegetem rá a mindennapi költészet tarka szalagbokrát.“ Aranynak érzéke a szerkezet fontossága iránt azóta csak erősbödött. Epikusainkat, az egy Zrínyi kivételével mind gyönge kompozitöröknek mondja s ez egyik oka, hogy tartós hatásuk nincsen. Zrínyi is sokat csak utánzóit, a klasszikus eposzoknak kissé sablonos szerkezetét követte. Aki ily világosan látja elődei hibáit, arról tudhatjuk, hogy azt ő maga kerülni igyekszik. Már ekkor képtelenségnek gondolta, hogy egy eposzt, melyben Attila szerepel, így kezdjen : „Férfiat énekelek“. Ha az előadásban sokat tanult is Homérosztól és Vergiliusztól, ha műveik tanulmányozása táplálta is tehetségének rokon vonásait, az egységes szerkezet titkait nem tőlük leste el. E tekintetben háttérbe szorűlnak a „Nibelungenlied“ mellett, melynek drámai szerkezete mélyen megragadta Aranyt épen abban az időben, mikor a hún rege tervével foglalkozott. „Mikor lesz epikusunk, aki így komponálni tudjon,“ sóhajt fel s maga azalatt azon van, hogy ezt a célt elérje. Hogy mit értett Arany a nibelungi kompozíción, azt kiváló esztétikusunk, Péterffy Jenő igy fejti meg: „Azt a költői egységet, mely a német eposz kalandjait összekapcsolja, azt a pszihológiai következetességet, mellyel egyesek cselekvései egymásra hatásukban a végső sorsot közösen s ellenállhatatlanul felidézik, azt a valóban tragikai végzetességet, *) *) Péterffy Jenő: Összegyűjtött munkái. I. k. 265. oldal. Arany László: Bevezetés Arany hátrahagyott verseihez.
