Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
12 Internátust az iskolai tanács, a tanári kar és az igazgató úr további gondozására bízva, Istennek nevében rendeltetésének átadom, — váljék a krisztusi szeretet tanyájává, szeretett hazánk javára, protestáns Egyházunk becsületére, váljék városunk díszére, gyarapodjék, virágozzék! A lendületes beszédet gyakran szakította félbe a zajos helyeslés és elismerés, a végén pedig szűnni nem akaró éljenzés és taps tört ki. A lelkesedés lecsilapultával Pirchala Imre kir tankerületi főigazgató, mint a vallás- és közoktatásügyi ministerium képviselője szólalt fel és melegen üdvözölte a pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközséget, mely a nemzeti kultúráért oly sok áldozatot hoz, most is egy üdvös intézményt keltett életre, mely országos fontosságú, mert a lyceumi internatus üdvös hatását mindnyájan érezni fogjuk. Lelkes éljenzés követte a magas kormány képviselőjének szavait, melyek után Dr. Dobrovits Mátyás, a lyceumi iskola-tanács elnöke, következő szép beszédet mondott: Mélyen Tisztelt Ünnepló' Közönség! Nagy tekintetű Egyházi és Iskolai Elöljárók! Kedves Fiatal Barátaim! A felügyelő kir. tanácsos úr szavai elhangzottak és mélyen vésődtek be sziveinkbe. Oroszlánrésze volt neki a munkában, legyen neve maradandó a pozsonyi egyház ez új intézményében. Hálával tartozunk mi neki, hálával említse meg nevét a késő utókor azokkal együtt, kikről ma ékes szónoklatában megemlékezett. Ő nagy munkát végzett és büszkén nézhet munkatársaival a hazafias nevelésnek szánt fényes palotára. Mint az atya, ki fiát teljesen felfegyverkezve az élet küzdelmébe bocsátja, úgy tette ma internatusunk építője áldó kezeit ezen kedves gyermeke fejére. Atyai szive ma örömtől duzzad és büszkén nézi fiát és mégis beszédének minden szaván át egy imaszerű fohász rezeg: vajha megfelel-e ezen intézmény mindazon reményeknek, melyeket a pozsonyi egyház, a Protestantismus és magyar hazánk belé helyez!
