Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
60 keztében valamivel jobbacskán gondoskodnak úgy az ételemről, mint az italomról. Akárhányszor ugyanis a szakácscsal és a pincemesterrel együtt étkezem. A mi költségem van, mindennapi megélhetésemre szükséges; mert a saját költségemen látom el magamat. Miféle kellemetlenségek járulnak még hosszas fogságomhoz, csak az Isten tudja: úgyszólván minden könyvem elveszett; hogy fogom egybegyűjteni tanítványaimat, a kik szétszóródtak, hogy fog megkerülni a kertem felszerelése. Azért alázatosan esedezem hozzátok, gondoljatok reám jó uraim, hogy végre hosszas fogságomból kiszabaduljak a ti szives segítségtekkel, a mit nektek az örökké igazságos biró a legbőségesebben fog visszafizetni a jövő hazában. Isten és a Jézus Krisztus irányítsa és kormányozza Uraságtokat egész keresztyén várostokkal egyetemben az ő szent leikével az igaz keresztyén vallás védelmében az évek hosszú során át! Isten veletek. 4. Somogyi költeménye a pozsonyi tanácshoz. (Somogyi eredeti kéziratából fordította Farkas Béla.) Bár az üldözött, s a dohos börtönben Szenvedő rabnak e szerény daliása Nem versenyezhet a te érdemiddel, — Engedd meg mégis: dalom hadd szólhasson — Pártfogóm! — dicső eleid sarjáról. — De elébb zengje Camenám irántad Végtelen hálám — Uram és Teremtőin, A ki teremtél eget, embert, szárnyast Vizi szörnyeket, fenevad falkákat; Ki úr vagy földön, vizen és az égben, Állat- és embersziveket kormányzasz! Te adtál nekem felüdítő otthont, Bár szomjat és éhet eleget kell tűrnöm, Te kíméltél meg a magasból Isten, És kezed véd meg a nagy végtelenből. S hogyha szólsz hozzám, a szavad így biztat: ,,Meg ne rendüljön a hited én bennem, Bízzál és ne csüggedj, s ne add fel reményed, Nincsen hatalma te feletted már a
