Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901

57

előre megmondott a mi megváltónk, hogy lészen bizonyára olyan üldözés az Isten népe ellen, a mekkora a világ kezdetétől fogva nem volt, úgy hogy, ha tehetséges, még maguk a kiválasztottak is ingadozni fognak. Csakhogy mindezekben nem rövidült meg az úr jótékony karja és kinyújtja azt kegyelmében, hogy össze ne roskadjunk. Mindez pedig bekövetkezett, mert nem ismerik a mi mennyei atyánkat, sem a Jézus Krisztust, a világ egyszülött megváltóját. Sőt az istentelenek egy része azt gondolja, hogy Isten előtt igen kedves dolgot mivel, ha az igaz vallású férfiút feláldozza, üldözve őt városról városra; de mennyire boldog ember az, kit megnem ingatnak az ő fenyegetéseik, sőt arra gondol, hogy az úr azt így előre megmondotta.

Ne gondoljuk azonban, hogy mindezek valami emberi bölcseség véletlensége következtében esnek meg a hivőkön, hanem inkább, hogy az isteni végzés eredményei, hogy megpróbáltassanak azok, kik az örök dicsőségre vannak hivatva és ez bőségesen nyilatkozik meg előttünk a Jézus Krisztus által, a mikor Isten gyermekeinek gondoljuk magunkat. Mert elmúlik e világ akárcsak a mező virága és az ő minden dicsősége akárcsak a tűzre szánt polyva az izzó zsarátnokon.

Ezért ne is csüggjünk oly nagy igyekezettel a jelenen, hanem törekedjünk a jövendőre, melyben Krisztus a mi egyedüli üdvösségünk az Istennek jobbján uralkodik, kinek legyen dicsőség mindörökké amen!

Űgyde a testi sanyaruság mindjobban erőt vesz rajtam várostokban, alig van mit ennem és innom úgy annyira, hogy egészségem romlását alig kerülhetem ki, és nincs honnét várjak segítséget, hacsak az ég és föld teremtőjétől nem; hiszen nagy ritkaság, ha valakit hozzám •engednek, akár hogy segítsen, akár hogy vigasztaljon. Hajdani testi jó egészségem végre elpusztul, éjjel-nappal vasra verve veszteglek dohos börtönömben, férgek közt és egyéb mindenféle földi nyomor mellett; legtöbbet szenvedek a gyötrő éhségtől.

Nem csüggedő bizodalommal járulok tehát elétek érdemes uraim, istenes férfiak, reménységem horgonya ti vagytok, alázatosan esdek segítségtekért, mely fel fog