Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
10 hisz internátusunk nem pénznyereségre alapított vállalat, egyedüli jutalmát a nevelés minél teljesebb sikerében óhajtja találni. De mélyen t. hallgatóim ! vájjon nem mondottam e túlsókat, midőn az imént a siker ékes koronájáról beszéltem ? bizony érzem és kénytelen vagyok bevallani, hogy ezen örömkiáltásom korai volt, — a siker még nem teljes. — A kőművesek ugyan sok szakértelemmel és ügy- buzgósággal falazták fel a hatalmas épületet, de még hiányzik a zárkő, mely nélkül a fáradságosan készült építmény mit sem ér és előbb utóbb bizonyára összeomlik, e zárkő az intézet iránti megingathatatlan bizalom, annak megszerzendő jó hírneve. Mélyen tisztelt tanár urak! Önökre vár a szorgalmas kőfaragó szerepe, önök lesznek hivatva arra, hogy a követ gondosan kifaragva, szakavatott kézzel a boltívbe ékeljék és azt így erős és szilárd épületté tegyék; nehéz de szép és nemes feladatot is vállalnak ezzel magukra; az egyházközség, mindenkor bizalommal és őszinte érdeklődéssel fogja az ez irányban kifejtendő tevékenységüket kisérni, és elöljárói mindenkor kész örömmel fogják nemes törekvésöket támogatni. — Isten legbővebb áldása legyen, uraim, az önök működésén! De főleg nagytiszteletű Holch Ottó tanár úr az, kire az egyházközség ez idő szerint legtöbb várakozással is bizalommal is tekint. Szivem egész melegével üdvözlöm tanár urat e mai ünnepen; üdvözlöm Markusovszky igazgató úrral, mint a kik az uj intézet belső szervezetében már is elvitázbatlan érdemeket szereztek, fogadják érte legőszintebb elismerésünket és köszönetünket. Nagytiszteletűséged lesz első sorban hivatva, hogy internatusunkat consolidálja, annak jó hírnevét állandóan megállapítsa; engedje remélnünk, hogy nehéz, de szép feladatának megoldására teljes odaadással és morális felelősségének teljes tudatában lankadatlanul törekedni fog. Az egyházközség hálájáról már előre is biztosíthatom.
