Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
8 lyceumi internatusnak, melynek később saját költségén épületet is emel és melyet élete végéig, fáradságot nem kiméivé, személyesen igazgat és gvámolít. Áldott legyen mindenkor az ő emlékezete, de kétszeresen legyen áldott a mai ünnepen: „az internatus redivivus“ felavatásának ünnepén, mert m. t. hallgatóim, az ő fennkölt alakja buzdította egyház- községünket, midőn arra törekedett, hogy a mostoha idők viszontagságainak kényszere alatt megszűnt „Jeszenákianeum“-ot egy korszerűen berendezett épület emelése által újra feléleszsze. De áldott legyen mindazok emlékezete is, kik szeretett adományaikkal és gazdag alapítványaikkal a mű létesítését lehetővé tették. Nemes példájukon lelkesedve kerestük a megoldást és a mindenható Szent Lelke megszentelte törekvéseinket, mert ime fáradozásunkra ma a siker ékes koronáját illeszthetjük. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ha valaki méltó arra, hogy emlékét monumentummal megörökítsük, úgy bizonyára Jeszenák János az, és egyházconventunk önnön magát tisztelte meg akkor, a mikor elhatározta, hogy a nemes férfiúnak az új internátusbán, fenkölt szellemének alkotásában, emlékművet állít. Ezen emlékműről ma vonjuk le a leplet, ma adjuk át rendeltetésének; nem hideg kő vagy érez az anyag, melyből e művet alkottuk; a Jeszenák Jánosnak emelt monumentum élni fog, igen is, m. t. hallgatóim, élni fog, merta szeretet az az élet és a Jeszenák emlékből kifog sugározni a nemes emberbarát éltető szeretete: a Pozsonyi evang. egyházközség lyceumi internatusában királyfai Jeszenák János nevére négy telj esen díjtalanul élvező helyet alapított. Ez. m. t. hallgatóim, az az emlékmű, melynél szebbet és méltóbbat Jeszenák Jánosnak nem állíthatunk, hirdesse a fennkölt gondolkozásu férfiú philanthropikus gondolkozását és törekvéseit, hirdesse az utódok őszinte háláját és váljék éltető áldásává sok törekvő szorgalmas tanulónak!