Evangélikus lyceum, Pozsony, 1901
6 Az intézet ünnepélyes felavatása és megnyitása 1901. évi szeptember hó 5-ikén délelőtt 11 órakor ment végbe nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. Az ünnepen jelenvoltak a pozsonyi hivatalok, közművelődési- és tanintézetek fejei, Pozsony szab. kir. városa főpolgármestere és a városi tanács számos tagjai, a pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközség- lelkészei, presbyteriuma és számos egyháztag, a lyceumi tanári kar, az internatusi hölgybizottság, a lyceumnak sok volt növendéke. A nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi minis- teriumot nagyságos Pirchala Imre kir. tankerületi főigazgató úr képviselte az ünnepen. A szép ünnepet, mely az internatus dísztermében folyt le, az ifjúsági énekkar nyitotta meg, mely buzgó tanárának, Frühwirth Samu népiskolai igazgatónak, vezetése alatt és harmónium kiséret mellett a „Jövel Szent Lélek Úristen“ szép vallásos éneket adta elő, Erre Günther M. Vilmos, kir. tanácsos, egyházi és iskolai felügyelő és az internatus megteremtője mondotta el emelkedett szárnyalásu, fordulatokban gazdag és igaz haza- fiságtól lángoló megnyitó beszédjét, mely következőleg hangzott: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves ifjaim! A classicus ókor leghazafiasabb nemzete, a spártaiak, ifjaik czélszerű és hazafias nevelése által vélték hazájuk iránti kötelezettségüket leginkább leróhatni; mert edzett s a honért lelkesülő utódokban látták szeretett hazájuk jövőjét biztosítva; mert Leonidásokat nevelve, nyugodtan bízhatták a hon sorsát az ifjabbik nemzedékre. Ezen magasztos eszme lelkesíti és lelkesítette hazafiasán gondolkozó egyházközségünket is, annak legkorábbi keletkezésétől fogva; elődeink az iskolák fejlesztésére fektették mindenkor tevékenységük fősúlyát és ma büszkén tekinthetünk tanintézeteinkre és első sorban Lyceumunkra, mely szeretett hazánknak és evan- gyéliumi Egyházunknak nem egy szellemi Leonidást nevelt. Báró Jeszenák János, Szemere Pál, Balassa János, Görgey Arthur, Kmetty György, Jókai Mór, Lisznyai
