Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900

76

miniszter úr közös elnöklete alatt az ország minden részéből nagy számmal egybe sereglett tagok részvételével. Itt voltak az ágostai hitv. ev. egyház részéről: báró Prónay Dezső, Zsilinszky Mihály, Laszkáry Gyula felügyelők, Sárkány Sámuel, Baltik Frigyes, Zelenka Pál püspökök; az evang. ref. egyház részéről : Szilágyi Dezső, Puky Gyula, Szilassy Aladár főgondnokok és gondnokok, Antal Gábor, Kiss Áron, Bartók Gábor püspökök és mintegy 400 egyházi és világi tag.

Reggeli 9 órakor istentiszteletre gyűlt a társaság a Bél Mátyás utczai nagy templomban.

A gyülekezet éneke után dr. Bartók György, erdélyi ref. püspök mondott az oltár előtt benső ihlettől áthatott, szép imát, mely mély hatást tett a jelenlevőkre. Ezután a vegyes kar által előadott ének következett, mire dr. Masznyik Endre theol. akad. igazgató lépett a szószékre és magas szárnyalású, magvas egyházi beszédet mondott, melyben meggyőző szavakkal bizonyította a vallásosság szükségét s ostorozta a ma már sajnos általánossá váló vallási közönyt.

Az istentisztelet végeztével elindult a sok száz főre menő társaság a Bél Mátyás, Frigyes főherczeg- és Védczölöp utczán át a lýceum épületébe, a hol a nagy gyűlés lefolyt, az utczákon a lyceumi tanulók állottak sorfalat.

A lýceum előcsarnokában Dr. Dobrovits Mátyás, az iskola-tanács elnöke és a lyceumi tanári kar fogadta a vendégeket. A tanács elnöke következő beszéddel üdvözölte a társaságot:

„Mélyen Tisztelt Magyar Protestáns Irodalmi Társaság! A lyceumi iskolai tanács és tanári kar élén szivem melegével üdvözlöm a pozsonyi egyház nevében az egyház kincsesháza (iskolája) küszöbén a magyar protestáns irodalom férfiait! Kívánom, hogy magyar protestáns irodalmi működésük ezen a tudománynak szentelt hajlékban sikeres legyen. Mindenek előtt pedig azt kívánom, hogy ezen házban hangozzék el azon várva várt ige, mely a protestáns felekezetek tagjait igazi testvérekké és örömben-bánatban szövetségesekké tegye. Ezen reményben hívtuk meg Önöket, igen tisztelt uraim, ezen régi koronázó városba, a mi egyházunkba! Ezen reményben tárjuk fel előttük minden intézményeinket! Ezen reményben mondjuk mi Önöknek legszivélyesebb „Isten hozott“-unkat és