Evangélikus lyceum, Pozsony, 1900
A lyceumi internatus HOLCH OTTÓTÓL. I. Keletkezése. Az emberi élet legaranyosabb, legboldogabb korszaka a gyermek-, az ifjúkor. Az élet háborgó tengeréről sajnálkozva tekint verőfényes partjaira vissza a férfiú és a túlsó part ködös, homályos tájai felé közeledő öregnek mosolygó tündérálom az ifjúkorra való visszaemlékezés! S mi teszi ezt a kort boldoggá, aranyossá ? Bizony a szülők szeretete az a nap, mely fényével és melegével besugározza. A szülői ház, bármilyen szegény is, gazdagon ellátja a maga gyermekét lelki, testi jókkal és a szülői ház szeretetét nem pótolja semmi. Az édes anya előtt teljes őszinteséggel nyilatkozik meg a gyermek szíve, lelke és a mi benyomást, a mi irányt az anyjától nyert, az marad meg benne legtovább, annak hatása a legtartósabb. Az édes anya élő példaképe a gyermek lelkében minden szépnek, minden jónak. A gyengéd anyai szeretetnek kiegészítő része az atyának szintén a szeretetből származó következetes szigorúsága. Az okos anyai szeretet és a szeretetteljes atyai szigorúság neveli a gyermeki engedelmességet, melynek alapja szintén csak a szeretet. Ezt az engedelmességet nem lehet semmiféle külső fegyelemmel, büntetéssel létrehozni, mert nem a félelem kényszeríti a rossztól való tartózkodásra és a jónak cselekvésére, hanem a szeretet. Az ilyen engedelmesség lehet egyedül igaz alapja az erkölcsi nevelésnek. Boldog család, melyben ilyen engedelmességre l*
