Evangélikus lyceum, Pozsony, 1898

í

tály, becsületét a legnagyobb kincsül őrizte. A neki ismételten kínált magasabb állásokat csak azért nem fogadta el, mert exponáltabb állásokban jogtalan megtámadásoknak nem akart kitéve lenni. Kötelességeinek teljesítésében az önfeláldozás határáig ment. Jó szive a magán éleiben jutott legnagyobb érvényre, mert törvénytisztelete és igazságszeretete mellett bírói hivatásának gyakorlásában szivének hallgatni kellett. Egyik legjobb barátja, lelkének fele Gottl Ágost királyi kúriai bíró úr következőket mondja róla; „ő benne megtestesülve találtam mindazt, a mit deák koromban a .,vir probus‘‘ elnevezés alatt csak sejteni tudtam. Áldott és felejthetlen az ő emléke.“ Mi, kik az elhúnytnak közelebbi ismerősei nem lehettünk és csak halálában tanultuk megismerni a nemes kebelt, hálás szívvel visszhangoztatjuk jó barátja búcsú szózatát. Az ő életéből is megtanultuk, hogy:

„Boldog, a ki életét akként végezhette.

Hogy utána marad jó emlékezete!“