Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897
Megnyitó beszéd. 1898. március hó 15-ikén a szabadság napjának ötvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepen elmondta dr. Dobrovits Mátyás az iskolai tanács elnöke. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves fiatal barátaim! Ha a tél zord fagyával és sötétséggel elborítja a természetet és minden élő lényt vagy a halálhoz hasonló elzsibbadással, vagy végtelen szenvedéssel eldermeszti, akkor az emberekben egy vágy keletkezik, mely eleinte mint kétes sejtelem, később mint mindinkább biztató remény fogja el a szíveket, hogy jönni fog egy jobb idő, mikor a kikelet hatalmas fény és meleg sugarainak megszabadító erejével mind ezen szenvedéseknek és sötétségnek véget vet és a természet lényei ismét új életre, új bátorságra melegedve, rajongva követik a nagy győző felszabadító szavát: így a nemzetek történetében is vannak korszakok, mikor részint külső kényszer, részint pedig az elavult intézmények és törvények nyomása alatt a nemzet geniusa a halálhoz hasonló elzsibbadásba esik és a régi intézményekhez ragazkodó hatalmasok végtelen szenvedést hoznak az újjászülésre vágyódó nemzetre ; ekkor is e sötétségben és vészes szenvedésekben akadnak itt-ott koruk gondolkodását megelőző lelkek, kik eleintén gyéren, de később mindinkább sűrűbben hangoztatják az újjászületés reményét, mig végre egy ihletett sző, egy kimagasló tett mintegy varázsszóra megvilágosílja a nemzetet és a nép duzzadó őserejében, elsöpörve minden akadályt, kivívja az új eszmék diadalát.
