Evangélikus lyceum, Pozsony, 1897

9

Honfi! ha föllépendsz düledék várára szigetnek Sírva ne említs szót sajnos eleste felöl:

Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak;

Gyönge panaszszózat bántja nagy álmaikat.

Az ezerévet élt magyar nemzet nemes királyának magasztos kegyelete bizonyára csak édesebbé fogja tenni a hős bajnok és bátor daliáinak álmait. Nép, melynek fiai igy tudnak élni s így tudnak meghalni a hazáért, nem számával, a nyers tömeg erejével, de erényeivel vívja ki a lét jogát s a művelt nemzetek elismerését. Odaadó hűségből az életet feláldozni, mindig kész volt a magyar, de viszont alkotmányából s lelkiismerete szent meggyőződéséből sem engedte magát soha kiforgatni. Ez adta kezébe a fegyvert Erdély két nagy fejedelmének, Bocskay Istvánnak és Bethlen Gábornak is. Föllépésökkel megmutatták, hogy a magyar még leigázva is mire képes s hogy mennyivel helyesebb politika őt megnyerni, mint kétség- beesésből a legvégsőre kényszeríteni. Bocskay még mint Báthory Zsigmond tanácsosa is az uralkodóház híve volt s akkor, mikor kardja erejével rákényszerítette a királyt az 1606-iki, ránk protestánsokra nézve örökké feledhetetlen bécsi békekötésre, nemcsak hazájának, hanem a trónnak is rendkívüli szolgálatot tett. Ugyan e magasztos czél, a nemzeti egység helyreállítása lebegett a lángelméjű Bethlen Gábor előtt is a nikolsbnrgi és pozsonyi békekötések alkalmával. Maga részéről a szövetséget is felajánlotta az uralkodó háznak. A koronát pedig mindkettő visszautasította. Isten előtt, meg saját lelkiismeretűk előtt elvállalták tettökért a felelőséget s ma egy fölvilágosodott és nemeslelkű fejedelem igazságot szolgáltat emléküknek, örömére a mi szivünknek, a kiknek jogai mellett ama két halhatatlan nagy ember utolsó lehelletéig kitartott. De szobrot kap a Protestantismus nagy ellenfele, Pázmány Péter esztergomi érsek is. Királya oldalán hűségében meg nem tántorodva állandó közvetítő volt a harczban álló felek között. Tudományegyetemünket és a bécsi Pazmaneumot ő alapította. A magyar prózát tősgyökeres magyarságával s éles, velős dialektikájával megteremtette; Zrínyit, a költőt, hazánk javára, mint gyámja, felnevelte.