Evangélikus lyceum, Pozsony, 1896

9

tanintézet, hogy a hatalom támogatását megnyerhesse, elfogadta a reá kényszerített rendszert. A pozsonyi ev. egyház azonban az uj tanítási rendszert csak az egyöntetűség kedvéért fogadta el, hogy a pozsonyi iskola tanítványai aka- dálytalanúl léphessenek más iskolába is, a szükséges tanerőket pedig saját pénzerejéből állította be.

De módot akart nyújtani oly ifjak szellemi kiképezte- tésére is, kik magasabb ipari, vagy kereskedői pályára készülnek, kiknek tehát a magasabb tudományos pályára előkészítő középiskolára szükségük nincs. Ezért 1854-ben a gymnasium négy alsó osztályával párhuzamos felső polgári, vagy alreál- iskolát állított fel.

Az uj iskolai rendszer által kívánt külön tanítási helyiségekre az 1783-ban emelt iskolai épület nem volt elégséges. Már előbb is az iskolai épület szomszédságában levő épületekben külön helyiségekről kellett gondoskodni, hogy az iskola egyes osztályai helyet találjanak. Azonban ilyféle intézkedés csak ideiglenes lehetett, és a nevelés-oktatás szempontjából nagyon hátrányos volt. Ezért az egyház hívei 1854-ben elhatározták, hogy „mind a protestáns szellem haladási elvének, mind pedig a magas kormány ebbeli kivánatai- nak megfelelhessenek, az austriai birodalomban létező gym- nasiumok szervezését illető legfőbb parancs folytán“ az iskolának uj épületet állítottak. Legalkalmasabbnak látszott erre az ó-temetőnek az iskola-utca felőli bejáratának jobb felől levő helye, hol a ..hitben és tettben erős őseink az üldözés vészei elzúgta után uj szellemi életre üdülve 1682. szeptember hó 28-ikától november hó 8-ikáig istenüket szabad ege alatt imádták Az uj épületet 1855. november hó 30-ikán avatta fel Stromszky Ferencz, Sámuel nyug. superintendens és iskolánk bátor védője az elnyomatás ama sötét szakában, továbbá Raabe E. Ágost evang. lelkész és Michnay Endre lyceumi igazgató. Ez épület volt lyceumunknak harmadik otthona.

Azonban iskolánk, mely — mint láttuk — alapításától fogva az elemi, közép és felső oktatás szakait foglalta magában, az egyes tanszakoknak az idők követelte fejlődése és bővülése folytán képtelenné vált arra, hogy a különböző természetű és jellegű tanszakokat egymaga gondozza, ápolja. Még 1847-ben kivált az elemi oktatás, és mint elemi nép