Evangélikus lyceum, Pozsony, 1895

6

bölcs mérsékletének, szabadságszeretetének és jogtiszteletének már ezer éven át adta tanújelét.

Magyar történet ! Forgatom lapjaidat s nemzetem dicsősége mellett szemembe tűnik nemzetem gyásza is, erényei mellett hibái is.

Szemembe tűnik a pártos visszavonás s az összetartás hiánya, a magyarnak ez az ezeréves átka. Egyúttal feltűnik előttem Lengyelország szomorú sorsa, melynek szintén ez az eredendő bűne okozta vesztét. Mohinál, Mohácsnál szomorúan lakolt e vétkéért a magyar is. Tíz századnak vérzivatarja közt vajmi kevésszer fordúlt elő, hogy mint egy ember szállt síkra az egész nemzet. Hiába hangoztatta a költő és hadvezető Zrínyi, hogy a magyar egymaga is elég a török kiverésére, hogy 150 évvel előbb a szultán, »mikor Mátyás király zászlaját látá, jó lovának száját futni bocsátá«, — szava kiáltó szó volt a pusztában. Pártos nagyok és versengő vezérek néznek le ránk történelmünk ezredéves arczképcsarnokából. Igaz, a szenvedés aztán mindig egygyéolvasztott bennünket. Tűrni és nem csüggedni s mint a költő mondja : »még a síron túl is remélni,« ez szép és kiengesztelő jellemvonása nemzetünknek. A harácsoló törököt kibőjtölte; bölcs uralkodónkat, II. Józsefet, alkotmányellenes rendeletéinek visszavonására bírta ; a 48-ra következett szomorú időkben protestáns főuraink együtt mentek egy hazafias érsek vezetése mellett katholikus testvéreikkel vezekelni s viszont a katholikusok együtt védték amazokkal a protestáns autonómiát. Most már egy ezredéves múlt tapasztalása áll rendelkezésünkre. Egy népet csak önfiai áruló kezével lehet megsemmisíteni. Átkozott legyen a kar, melyet az új ezredévben magyar emel a magyarra, és ne fogadja be ez a vérrel szentelt föld, a ki vad gyűlölettel támad honfitársára, csak azért, mert más a hite és politikai meggyőződése !