Evangélikus lyceum, Pozsony, 1895

12

sziget hegyeitől, mitsem éreztünk a nyilt tengeren dühöngő vihar erejéből. A beteg útitársak, kik az egész napot kínok közt töltötték, újra éledtek. A fedélzet és majd a szalonok megteltek, — kedélyes est következett a nap rémületei után. A következő napon korán reggel folytattuk útunkat. A tenger háborgott ugyan, de a múlt nap veszedelmei nem ismétlődtek többé. Miután a nap is áttörte a szürke ég felhőkárpítját, Görögország partjain és hegylánczolatain gyönyörködhettünk. Messziről láttuk Árkádiát, a történelmi nevezetességű Nava- rint, a klasszikus Taygetos-t hóval koronázott ormaival. Mily ellentétesek e vidékek Dél-Olaszországgal! Ott pálmák virultak és enyhe tavaszi levegő szállott a virányra; itt rideg szél fojtogatta az ébredező természetet. Mintha északabbra utaztunk volna, oly különösnek látszott e jelenség.

Másnap már messze Kréta alatt ringott hajónk. Körülöttünk csak vizet, felettünk csak eget láttunk és ez nem változott egész napon át sem. A földközi tenger közepén voltunk. Nem mondhatom, hogy az utazás ilyenkor unalmas. Az egyforma és a mellett mégis örökké változó tenger sohasem szűnik meg az embert gyönyörködtetni. A láthatáron feltűnő vitorlás hajókat és gőzösöket szinte jól eső figyelemmel kisérte szemünk, a mint közeledtek, növekedtek és aztán megint távozva eltűntek, mintha a tenger mélységébe sii- lyedtek volna. Esténként sokszor nézegettük a fedélzetről a hajónk körül zugó hullámokat, melyeken a Szt. Jánosbogár fényéhez hasonló szikrák osontak a vizen végig. Ezen tüneményt a Noctiluca miliaris parányi véglény teszi, mely a melegebb vidék tengereiben óriási számmal fordul elő.

*

13-kán már korán reggel nagy élénkség uralkodott a hajón. Messziről látszott a még sötét szürkületen át Alexandria fárosza. Aztán feltűntek egymásután a kisebb világító tornyok lángjai, a kikötőben horgonyozó hajók lámpái és a kivilágított város. Mikor kivilágosodott, dobogó szívvel néztük a már Afrika földjén levő pálmaligeteket, a lapos tetejű keleti stílusban épült házakat. Mire hajónk a kikötőbe ért, egész erejével ragyogott felettünk a déli nap. Mily tarka idegenszeríí látvány tárult fel előttünk. Itt napsütötte arabok tolakodtak, ott sötétbarna felsőegyptomiak őgyelegtek. Fekete szerecsenek, csokoládébarna núbiaiak, sőt szürkés fekete bisári emberek keveredtek itt ott a tarka tömegekbe. A milyen tarka volt az emberkeverék, oly különféle volt öltözetük is. Török fez (tarbus) és turbán az uralkodó fejviselet. Európai kalapot csak ritkán lehetett látni és ép oly ritkák voltak az európai öltözetek is. A benszülöttek fekete vagy más szinti kaftánban jártak, egyesek vállán fényesebb burnus vagy egyszerű darócz. E kosztüm khaoszszal szinte