Evangélikus lyceum, Pozsony, 1895
8 mint a török alattvalója megfizette adóját elnyomott hazájának is s ha áldozatkészségére hivatkoztak, sohasem csalódtak benne. Szent István velők és általok alapította meg a keresztyén monarchiát; IV. Béla velők szervezte újra a hazát; Rákóczy zászlaját ők emelték magasra s 48-ban egy egyszerű üzenetre ők álltak talpra az utolsó emberig. Becsüljétek meg e népet, mely mint egy óriás tartja vállain Szent István birodalmát! Szenteljétek élteteket annak a feladatnak, hogy a népet vagyonban és műveltségben magasra emeljétek — s megáld érte titeket s megáldja a késő maradékot is a magyarok istene. * * * Kedves Ifjú Barátim ! Egy ezredév zivatarai után ma a béke aranyos verőfénye mosolyog le hazánkra. Ünnepet ülünk, dicsőt és magasztosai. Még félszázaddal előbb a »Szózat« költője honfiszíve fájdalmának visiójában egy nagyszerű sírt látott, mely felett egy ország ül vérben s melyet a népek milliói szemökben gyászkönynyel meghatva állnak körűi. íme a kép visszája szerencsésen valóra válva. Ős Budavárában összegyűl nép és fejedelme, összegyűlnek a művelt nemzetek százezrei, Nagy Mátyás templomában felekezeti különbség nélkül buzgó hálaadás száll fel az egek Urához s az örömriadal felveri a Kárpátok szent bérczeit s az alföld duskalászt termő rónáit. Lássátok, ott áll Pozsony városában a Duna mellett az őskoronázó domb s ott áll rajta nemsokára annak a királyunknak a szobra, a ki szivét adta a magyarnak s népe szeretetét, életét és vérét kapta érte cserébe. E szobor alapjához minnden vármegye küldött egy emlékezetes marok földet. A honfoglaló ősök, törökverő hősök, a trón ellen és a trónért harczoló vitézek porai összevegyülnek. így olvadjon össze egy szent, egy magasztos kibékülésben a mai ünnepen a mi szívünk is, hogy a magyarok egéből elhúnyt dicső eleink örömköny- nyek közt tekintsenek le ránk s velünk együtt zengjék: »Hála égnek ! Még van lelke Árpád nemzetének !«
