Evangélikus lyceum, Pozsony, 1892

a

neveit örökíti meg. A pénzverő városok nevei: Aalborg, Aar- huus, Hedeby, Lund, Odense, Oerbäk, Ribe, Roeskilde, Stagelse, Viborg, később Hjörring, Horsens, Randers és Ringsted. Magnus és Sven (1017—76) pénzein a latin felírás mellett, vagy helyett rúnák fordulnak elő. A typust illetőleg pedig sz. Knut (1030 — 86) éta mellkép karddal használatos, Olaf Hunger (1086—95) alatt divatozik a szemközti mellkép, mely ezentúl uralkodóvá lesz.

Niels (Miklós), Erik Emune és Erik Lám fölötte vékony ■denárai a bracteaták korát előzik meg, mely aztán Sven G-rathe (1147—57), V. Knut és Waldemar (1157—82) alatt bekövetkezik, mely korból a dénárok mellett a bracteaták egész sorozatát birjuk. Érdekesek főleg Waldemár bracteatái, mert ezeken a király mellképe mellett, Zsóphia királyné mellképe is előfordul, utóbbi helyett néha Eskil érseké, ki Waldemart 1127-ben Roes- kildeben királylyá koronázta. Némely bracteatán a pénzverő neve is előfordul. Egyébként Waldemár utódai ismét dénárokat verettek, fölirással vagy a nélkül, de tartalmuk egyre rosszabbodik.

Az ország- s a pénzverés legszomorubb korszaka a polgár- háborúk korával, Erik Menved del (1286—1320) veszi kezdetét (Dániában 1340-ig, Schonen-en 1375 ig). Az e korbeli ezüstérmek majdnem tiszta részből valók, felírások hiányzanak, typu- suk oly szegényes vagy sokértelmü, hogy nagy számuk mellett csoportosításuk szinte lehetetlen. Végre Erik (1399—1439) helyreállítván a rendet, filléreseket, 3 filléreseket (= esterlin), 4 filléreseket és soslingeket veretett. I. Keresztély (1418—81) a gyakori malmoei 4 filléreseken kívül schillingeket veretett. Utóda pedig, János (1481—1513) megnyitja a koppenhágai pénzverőt, hol is az első ai’anyokat, u. n. forintokat, sz. Knut képével, verette, II. Keresztély (1513—23) pedig 1515-ben, az első tallérokat.

3. Svéd-Norvégiában szintúgy mint Dániában, a pénzverés kezdete a keresztyénség behozatalával esik össze.

Svédországban Olaf Skotkonung, az első keresztyén király verette egyúttal az első pénzt, az u. n. sigtunákat, még pedig szintén Ethelred érmei alapján, utódja ellenben Anund Jakab (1022 — 50) Knut penny-it vette mintául. Itt vége is szakad azonban a sorozat. A következő három században csak dénárokat és bracteatákat találunk, vagy egyáltalában felírás nélkül, vagy csak nehezen értelmezhető betűkkel. Ezekhez az ,u. n. Eolkungok korából (1250—1363) kis dénárok sorakozik