Evangélikus lyceum, Pozsony, 1887

fényt, elismerést hoz, a hazának véghetet]en nagy hasznot, sőt egyre sülyedő városunk uj emelkedésének egyik hathatós tényezőjévé is könnyen lehet.

S most visszatérve régiséggyiijteményünkhöz, eljárásom indokolásául még a következőket kell mondanom. A régiségeket négy csoportra osztottam föl, t. i. egyptomi-, kő- és bronzkori-, görög-etrusk-római- s utoljára ujabbkori régiségek csoportjára. Tisztán tudományos szempontból véve e felosztás ugyan nem lenne helyes, de nékem más körülményeket is tekintenem kellett. így pl. az egyedüli babyloni régiségünk számára, — tigrisnek előrésze —•, csak nem nyithattam külön csoportot: származásának fölemlítése mellett tehát az egyptomiak közé soroztam. A népvándorlás korabeli csekély számú régiségeket legtanácsosabbnak látszott a görög-etrusk- római csoport végére helyezni. Ugyanazon ok birt nehány vastárgynak a bronzok közé való elhelyezésére.

Az egyes csoportok lajstromozásánál főleg lokális viszonyok voltak irányadók. Az eddig katalogizált érmek és régiségek ugyanis jövő szeptembertől kezdve hihetőleg közszemlére lesznek kitéve s főleg a tanulók — ezt bizton merem jósolni — sűrűn fogják látogatni, ismereteiket bővíteni. E körülményt már most tekintetbe véve, olykép csoportosítottam az egyes régiségeket, hogy együtt hagytam ugyan természetesen az együvé tartozókat, de a kiválóan érdekeseket az üvegszekrényekben elől helyeztem el, hogy igy mintegy önkényt vonják magokra a figyelmet. Hogy ezeket bővebben Írtam le, egyik másik egyptomi istenségnek mythosát is röviden közöltem, valamint itt-ott magyarázó jegyzeteket szúrtam közbe, talán nem helytelen.

Természetesen régiségtárgyaink nagyobb fele csekélyebb értékű, de ez minden gyűjteményről elmondható s föntebb már okát is adtam. Találunk azonban rendkívül becses darabokat is. így pl. egy fölötte ritka római-byzancz bronzsulyt befektetett ezüst betűkkel Phokas császár idejéből, három gyönyörű avar származású arany fibulát, Ahmes egyptomi király nejének egy színes táblarészletét királypajzszsal Kr. e. 1700 körül sat., mely kiválóan érdekes példányokra kölönben a lajstrom végén folyó számaiknak jegyzetben való fölsorolása által külön fogok utalni. Van azonban tárgyainknak egy sötét oldala, hogy t. i. a legtöbbnek lel helye ismeretlen, mit eléggé fájlalni nem lehet. Csak azon rész, mely a boldogult Ivubinyi Ferencztől származik, képez ez alól dicséretes kivételt, s hogy e körülményt, a lelhelyet, valamint azt is, kitől való e vagy ama darab, mindig fölemlítem, természetes. A mely régiségnél név nem áll, Schimkotól származik.

Még csak egy dolog megemlítését tartom kötelességemnek. Ugyanis ez évi munkálkodásomat nagyrészt megnehezítette ama körülmény, hogy a tárgyak a gyakoribb helycsere által, minden, azelőtt hihetőleg meglevő rendből kiforgattattak, továbbá az is,