Evangélikus lyceum, Pozsony, 1886

Csakhamar meggyőződtem azonban, hogy a görög érmeknek keletkezés szerinti katalogizálása, bár ez lenne a leghelyesebb, nagyobb gyűjteménynél kivihetetlen. Ennek következtében a két német katalógus eljárásától egészen el kellett térnem, annyival inkább, mert a chronologiai katalogizálás elve nincs ott következetesen keresztülvive, nem is lehetett; más nagyobb hibák is becsúsztak: össze való érmek elválasztattak, pl. az attikai-, boeotiai-, thebai- sat. érmek; a macze- don királyok sorrendje helytelen: Archelaus pl. II. Eülöp és Nagy Sándor után következik és még több más. Alaposabb tanulmányom eredménye is csak az lehetett, hogy a két manu- scriptumtól egészen eltekintettem s katalógusom sorrendjét egészen máskép állapítottam meg. Azt hiszem, nem sértem meg ezzel sem a boldogult liagyományozót, sem a föntemlített nagyérdemű férfiút. Nem pedig annál inkább, miután a legnagyobb hálával és köszönettel vallom, hogy ama két katalógus az egyes érmek meghatározásánál rendkívül nagy szolgálatot tett, mi több, azok nélkül egyszerűen nem lettem volna képes, a görög érmek csoportját aránylag oly rövid idő alatt befejezni.

Eltérő eljárásomat nehány magyarázó észrevétellel tartozom indokolni és pedig annyival inkább, miután eredeti szándékomat, a görög érmészetről egy nagyobb értekezést írni, mire nézve meg is tettem a tanulmányozást, részint iskolai teendőim sokasága, részint egyéb körülmények közbejötté miatt meg nem valósíthattam. Lássuk tehát a dolgot közelebbről.

Az ókori érmeket nem-római, római- és u. n. barbár-érmekre osztjuk fel. A nem-római érmeket Eckhel előtt a pénzverő joggal ellátott személyek, államok és városok szerint a fejedelmek, köztársaságok és városok érmeire volt szokás felosztani (numi regum, populorum et urbium), ma azonban az ókor nem-római érmeit annak legnevezetesebb csoportja után görög érmek neve alá foglaljuk össze. A görögök érmei alatt így nemcsak Hellas és Peloponnesus, hanem a görög szigetek és gyarmatok, a macze- don királyok és diadochok s általában mind ama városok és államok érmeit értjük, hová görög műveltség hatolt, sőt ide kell sorolnunk a perzsák és zsidók, valamint egyáltalában a sémiták érmeit.

Az ókor nem-római érmeinek ilynemű felosztása első pillanatra eró'ltetettnek látszik; feltűnő ugyanis a rómaiak előtti népek érmeit csakúgy egyszerűen a görögöké alá szorítani. Ámde nézzük csak. A római kor előtti népek közül a görögökön kívül az egyptomiak, assyrok, babyloniak, perzsák, zsidók és phoenicziaiak voltak főleg a műveltség képviselői, terjesztői; ők bírtak az emberiség fejlődésére legnagyobb befolyással. Csakhogy ezek közül a régi egyptomiak, ha, mint az újabb kutatás kimutatta, csereeszköz gyanánt használtak is

1*