Evangélikus lyceum, Pozsony, 1884
8 részint egyéb teendői-, részint a folytonos vétel miatt — még 1867-ben is buzgón szerzett, a mint azt néhány nyugta mutatja — nem rendezhette gyűjteményeit, hanem épen oda tette a megvett darabokat, a hol helye volt. Ekkor egyházközségünk két tagja, a pénzügyi viszonyaink rendezése körül páratlan érdemeket szerzett JeszenszkyJósef úr, és néhai Weisz Tivadar, volt helybeli vaskereskedő, kezdték a rendezést és katalogizálást; amaz a görög-, utóbbi a római érmeket vállalta el. Mindkét férfiú pompásan oldotta meg feladatát; előbbi 1325 görög-, utóbbi 2511 római érmet katalogizált; sajnos csak az, hogy e katalogizálás németül történt, s így ez ma-holnap át lesz dolgozandó. A többi érmek- és a régiségek-rendezésére és katalogizálására nt. Schneller István, egyet. ev. theol. akadémiai — akkor még lyceumi — tanár úr kéretett fel. Hozzá is fogott s főleg a magyar érmeknek szép részét (körülbelül 500 darabot) kitűnő lelkiismeretességgel meghatározta. De a fárasztó munkát elgyengült szeme el nem bírta, többszörös szemgyulladás után kénytelen volt az általa már megkedvelt munkát abba hagyni, mire az egyházközség e sorok íróját bízta meg a szóban levő gyűjtemények rendezésével és katalogizálásával. Ezúttal külön helyiséget is nyert a két gyűjtemény, valamint a lýceum birtokában levő érmek is egyesíttettek a Schimkoéival; továbbá a meglévő, főleg néhai Kubinyi Eerencztől származó régiségek szintén beleolvadtak Schimko régiségeibe. Az új helyiség azonban, hová a két gyűjtemény még 1883-diki junius 12-kén szállíttattak át, fájdalom, nem bizonyult be czélszerűnek, mert egyrészt hiányzik a kellő világosság, úgyhogy főleg a téli hónapok alatt ott egyáltalában nem lehet dolgozni, de másrészt a földszinti helyiségben uralkodó nedvesség is ártalmukra van az egyes tárgyaknak s főleg a réz- meg bronzérmeket rongálja. Végleges helyük tehát még nincs! A régiség- és éremgyüjtemény rendezését és katalogizálását illetőleg először az érmek vétettek munkálat alá; a régiségek egyelőre lehetőleg csoportosítva helyeztettek el a három — s miután néhai Lichner Pál, volt lyceumi tanár, hagyatékából még egy negyedik igen szép szekrény is idekerült — mind a négyben. Általános tájékozódás végett mindenekelőtt végig mentem az érmeken s mindent összeírtam, mi 1883-diki deczember végéig meg is történt. Azután a portugál-, spanyol- és angol-érmeket katalogizáltam, a mint azt a tavalyi értesítőben ki is mutattam, miután úgy látszott nekem, hogy ezek együtt vannak. Az elmúlt nyári szünidő második felében azonban újra hozzáfogván a munkához, csakkamar meg kellett győződnöm csalódásomról, miután egészen más helyen ismét spanyol- és angol-érmekre találtam, úgyhogy ama katalogizálás hiában való munkának bizonyult be. Nem maradt tehát más hátra, mint előbb a csoportosítást következetesen keresztül vinni, azaz előbb az
