Evangélikus lyceum, Pozsony, 1883

29

lövésekkel fogadtatva, a virágokkal és zászlókkal feldíszített fáskertben a dalárda elnöke, Molec Dani ügyvéd úr, lelkes beszéddel üdvözölt és egy fényesen kiállított adreszt nyújtott át. A dalárda sikerült eló'adásai és a társas vacsora közt elmondott felköszöntések késó' éjjelig fűszerezték a kedélyes ünnepélyt. A volt tanítványaim s a tanári kar által rendezett ünnepély június-hó 12-ikén ment végbe. Hosszas volna az e napra közelről és távolról hozzám érkezett üdvözlő iratokat, távirati üdvözléseket, díszes virágadományokat — az utóbbiak volt női tanítványaim részéről — mind elősorolni; tisztelgett a tanári kar s emelkedett szavakkal díszes albumban nyújtotta át a testület tagjainak arczképeit; eljött a tanuló ifjúság küldöttsége s emlékül egy becses arany órát adott át szerencsekivá- nataival. Tizenegy órakor egy küldöttség a könyvtári terembe kisért, hol számos volt tanítványaim élén tiszt. Freytag Victor, helybeli lelkész úr, megható ékesszólással elmondott üdvözlő beszédében tolmácsolta az egybegyűltek érzelmeit. Közöljük beszédjét a következőkben :

Tek. Igazgató Úr! Szeretve tisztelt tanárunk! — Hálásan megemlékezvén azon órákról és évekről, a melyekben a távol és közel múltban a hirneves pozsonyi lýceum csarnokaiba összereg- lett ifjakat hű és avatott kezekkel a tudomány szentélyébe vezetted, itt helyben tartózkodó hajdani tanítványaid lelkesülten azon czélból egyesültek, hogy áldásdús hivataloskodásodnak 30 éves forduló napján soha ki nem haló hálaérzelmeiknek, őszinte tiszteletűknek és hű ragaszkodásuknak méltó kifejezést adjanak. A szózat, mely ezen városból az ország közelebb és távolabb vidékeire, sőt drága hazánk határain túl volt tanítványaidhoz intéztetett, mindenütt és minden szívben élénk visszhangra talált; mindannyian, a kik szeretve tisztelt tanáruk emlékét hű szívben megőrzik, örömmel karolták fel és támogatták a megpendített eszmét, hogy ezen nap el ne múljék a nélkül, hogy ez szent öröm napja ne legyen úgy az ünnepeltre mint az ünneplőkre nézve; sokan, elhagyván tűzhelyüket, hivatalszobájukat, működésűk terét, nem sajnálván a messze utat és az utazásnak fáradságait ide siettek, hogy személyesen vegyenek részt az általános örömben, személyesen nyújtsák át hálájuk és tiszteletűk áldozatát a szeretett tanárnak.

Ma felvirradt ezen emlékezetes nap s íme mi megjelentünk