Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

5

irodalmi művet, hogy helyesen megítélhető legyen, e két szempontból kell vizsgálat alá venni. A.z „ars poetica“ valódi czéljá- nak kiderítésében is egyfelől Horatius lelki motívumait, más felől kora nézeteit, szellemét és sajátságos jellegét kell vizsgálatunk tárgyává tennünk. E czélból vessünk egy rövid pillantást a római költészet fejlődési folyamára.

A római nép élet princípiuma, cselekedeteinek benső rugója és iránya a világuralom eszméje volt. Ennek megvalósítása volt szellemének irányadója, ez cselekvéseinek alapjellege. A tudomány és művészet ápolójául a gondviselés az antik szellem másik képviselőjét a hellen népet szemelte ki, melyhez ez hű is maradt. A római nép ellenben kezdettől fogva nagy tettekre volt hivatva; teremtő erejének tere a gyakorlati élet, tudománya a politika, művészete a háború volt. A római népnek ezen hivatására és irányára czéloz Horatius következő verseiben:

Res gerere et captos ostendere civibus hostes,

Attingit solium Jovis et coelestia tentat.

Ep. I. 17, 33—34.

és Vergilius :

„Excudent alii spirantia mollius aera,

Credo equidem, vivos ducent de marmore voltus,

Orabunt causas melius, coelique meatus Describent radio et surgentia sidera dicent;

Tu regere imperio populos, Romane, memento :

Hae tibi erunt artes; pacisque imponere morem, Parcere subjectis et debellare superbos.“

Aeneis VI. 847—853.

Tagadhatlan ugyan, hogy Romában is az állami élet megindulása és a politikai fejlődés befejezte után szintén előkészült a talaj, melyben a szellemi élet első csirái hajtani, és a költészet első bimbói a harczi zaj és polgári egyenetlenség közepette is nyiladozni kezdtek; de az első mozzanat, melylyel a költői genius ezen anyagias irányú nép között magának utat tört, a görög cultura, a Róma és Hellas között létező szellemi érintkezés befolyása alatt jött létre. Mind a mellett a római nép benső szellemi ereje, lényegének sajátságos mivolta félreismerhetlenül visszatükröződik azon férfiak szellemi termékeiben, kik a római költők koszorájához az első virágokat kötötték. Ennius, Pacuvius, Statius a római költészet fényes csillagjaiként ragyognak; költészetük vonzó tárgya, természetessége és élethűsége miatt ha