Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

Horatius ars poétikája czéljáról és szerkezetéről.

A rómaiak kevés költó'i műve foglalkoztatta nagyobb mértékben a tudományos világot, mint Horatiusnak a költészetről írt műve, vagyis a Fisokhoz intézett levele, de egyúttal egyiknél sem tértek el annyira a magyarázók nézetei, mint ennél. Oka ennek nem annyira a költemény formájában vagy az abban lefektetett költó'i princípiumok szokatlanságában vagy újdonságában rejlik, mint inkább a mű czélja és tendentiája az, mely a Horatiusféle irodalmat eddigelé annyira felszaporitotta. — A nézetkülönbség fó'kép onnan ered, hogy Quintilianus (8, 8, 6) „ars poetica“-nak nevezte, mibó'l a későbbi grammatikusok de arte poetica libert csináltak, és félrevezetve ezen czím által, benne a költészet kimeritő és rendszeres kézikönyvét keresték. E nézethez ugyan ma már kevés magyarázó ragaszkodik, de azért még most sem egyező a vélemény a költemény czéljára és irányára nézve. Némelyek ugyanis azon nézetben vannak, hogy az egésznek czélja a költó'i foglalkozásától elriasztani a fiatal Pisokat, mint a kiknek nem volt erre tehetségük és hivatásuk; mások megint e nézetet oda magyarázzák, hogy a műnek czélja általában rámutatni a költészet nehézségeire. Ismét mások azon nézetben vannak, hogy az egész nem egyéb mint satyrico- didacticai ostorozása azon számtalan verselőknek, kik tehetség és hivatás nélkül versenyeztek a költészet babérjaiért, és a kikkel Horatius is kénytelen volt gyakran ujjat húzni. E nézet szerint Horatiusnak czélja volna megértetni ezen dilettáns ver- selőkkel, hogy a középszerű vagy épen tehetség nélküli költő nem ér semmit; és így a költemény alapgondolata következő versekben rejlenék:

mediocribus esse poetis

Non homines, non di, non concessere columnae.

A. P. v. 872- 373.

Mások végre az egész költeményt a római drámai-költészet kri- ticájának tekintik.

1*