Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

34

mi, kik, a mily örömmel osztoztunk volna munkájának sikerében, ép oly részvéttel kisértük egészségének hanyatlásában. Végre annyira erőt vett rajta a romboló betegség, hogy magát talán túlszigorúan bírálva további munkálkodásra képtelennek találván, elhatározta, hivataláról való lemondását beadni. Azt hiszem, nem követünk el szerénytelenséget az általunk tisztelt kartárs irányában, ha a tanári karhoz intézett s 1880-ik évi augustus 14-éról keltezett búcsúleveléből a következő sorokat ide igtat- juk : Karlsbadi gyógyvízivásom folytán e napokban rajtam észlelt kórjelek majdnem bizonyossá teszik, hogy tanári kötelességeimnek folytonosan kitartó teljesítésére elégséges munkabíró testi erőm most nincs és jövőre is alig remélhető. A múlt tavaszkor szerzett tapasztalatokból szinte világos, hogy munkaerőm akkor fogyatkozik leginkább mikor legszükségesebb t. i. a tavaszi hónapokban. Mindezeket gondolóra véve kötelességemnek tartottam resignatiomat a „nt. patronatusnál benyújtani.“ — A convent Lichner tanár lemondását őszinte sajnálattal vette tudomásul s a bokros érdemű tanárnak kegyeletteljesen megszavazott hálás elismerést jegyzőkönyvileg megörökítvén, küldött- ségileg is kifejezte mély fájdalmát. A tanári kar testületileg búcsúzott el collegájától. Őszinte szivünkből kívánjuk, hogy volt munkatársunk, ki legjobb erejét a tanításnak szentelte és életét olyannyira összeforrva találta az iskolával, mint azt a tanári karhoz czímzett búcsúlevelében Szirmaitól és Cicerótól kölcsön vett szavakkal kifejező: extra cathedram mihi nulla est vita vitalis — már most csendes magányba visszavonulva és egyedül a tudományokkal foglalkozva, helyre állt egészségben háborítatlanúl élvezze számos éven át a megérdemlett nyugodalmat.

A hálás kegyelet sugalata e helyen egy másik tanférfiu- ról is készt megemlékeznünk, ki 24 éven át lyceumunk ifjúságának nevelése körül buzgón fáradozott s ki finom classikai képzettségén kívül főleg a szánszkrit nyelvvel való foglalkozása által hazánk tudósai között méltó helyet foglal el. Ez Tamaskó István, kinek életéről leginkább saját hátrahagyott jegyzetei nyomán a következőket közöljük. Született 1801-ben február 11. Pozsonyban egyszerű polgári családból. A gymnasiumi valamint a theologiai két évi tanfolyamot a pozsonyi lyceumban elvégezvén, 1822-ben az I. és II. gymnasialis osztályban mint helyet-