Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880
17 kitérésre, melyben a régi színházi zene egyszerűsége és az újnak tökéletesbitése van vázolva. Kapcsolatban ezzel áttér Horatius egy drámai műfaj fejtegetésére, mely a tragoediával eredetét tekintve rokon, szerkezeténél fogva pedig ahhoz nagyon hasonló: ez a satyrdráma, mely szintén a tragoediának egy faja, de annyira sajátságos, hogy különös szabályokra szorul. Először is azon részeit fejtegeti Horatius, melyekben a tragoediától eltér. Itt ismerteti a satyrdráma alkalmazását és czélját, t. i. a köznép felderítésére szolgált ünnepnapokon komoly tragoediák eló'adása után; de hogy az, a mit a tömeg ízlésének áldozatáúl kellett hozni, a művelt osztálynak is élvezetes mulatsága legyen: ezért pontosan körülírja Horatius ezen műfajnak mivoltát, szerkezetét és nyelvezetét. Végre utasításokat ad illőbb tárgyak választására és meghatározza ezen költői műfaj szereplőinek a satyrusoknak jellemét. Ezek után áttér azon pontok fejtegetésére, melyekben a satyrdráma a tragoediával megegyezik, t. i. a versforma fejtegetésére. Megjelöli az iambus természetét és sajátságát és korholja a római drámaírók e tekintetben való hanyagságát és rósz ízlését; figyelmezteti őket, hogy tanulmányozzák a görög mintákat: Vos exemplaria Grraeca Nocturna versate manu, versate diurna. A. P. v. 268—269. Ekként a színházi zene és a satyrdráma fokozatos fejlődésén végig tekintvén a második főrészt igen tapintatosan a görög és római tragoedia és comoedia emelésére teendő intézkedésekkel rekeszti be. Egyfelől rámutat a római színház tökéletlen állapotára és emlékezteti honfiait, minő lépéseket tegyenek a dráma tökéletesítésében. Itt azon nézetének ad kifejezést — melyet már fentebb érintettünk, — hogy a római költőkben nem hiányzik a teremtő erő, de a kidolgozásban nem pontosak és gondosak; ha e két körülmény karöltve járna : műveik maradandó becsűek lennének. Másfelől előkészíti az utat az epistola harmadik főrészére való átmeneteiére, melyben a római költők hanyagságának és gondatlanságának okait akarja kimutatni. Minden egyes hiba kimutatásánál a helyes ellenszert is megjelöli és egyúttal a helyes compositiora további szabályokat és utasításokat ad. 2
