Evangélikus főiskola, Pozsony, 1880

13

vagy rósz irányba terelik és kijelöli azon eszközöket, melyek a tökély legmagasabb fokára visznek.

Hogy ezen szervezetet világosabban áttekinthessük : a következőkben a levélnek ezen szervezet szerinti tartalmát vázoljuk.

Az első rész szabályokat és utasításokat ad, melyek minden költészeti műfajra illenek. Első' szabály az, hogy minden költeményben legyen egység. Avatatlan költők az egység hiányát a költő korlátlan szabadságával védik:

Pictoribus atque poetis Quidlibet audendi semper fuit aequa potestas.

A. P. 9-10.

Horatius meghatározza ezen szabadság természetét és határát: természetellenességbe és képtelenségekbe átcsapnia soha sem szabad. A mű egysége ellen vétenek azon fiatal költők is, kik az egyes részeket nagyon gondosan kidolgozzák, de az egésznek az összefüggésével nem gondolnak. Mert bármily szépen és gondosan legyenek is ezen részek kidolgozva, hibásak, ha a tárgytól eltérnek és oda nem illenek. Szabály tehát:

Denique sit quidvis simplex dumtaxat et unum.

A. P. v. 22.

Ámde a hibátlanság után való törekvés is vezethet hibára, ha egy bizonyos szépséget túlozunk, mert nagy szépségek nagy hibákkal határosak; azért a hibátlanság affectálása szintén vezethet visszásságra. így lesz gyakran a rövidség homályossá, a fellengősség dagályossá, az óvatosság rideggé. De másfelől valamely tárgy változatossá tétele szintén félrevezetheti az írót, miért is epizódok és hosszadalmas leírások által csorbát szenved a tárgy egysége. Mert jóllehet a változatosság magában véve szép és helyén való, de ízetlenné lesz, ha a valószínűség határát átlépi, és csak azért alkalmazzák, hogy bámulatot gerjeszszen. Ha leírások és epizódok szükségtelenül ékeltetnek a tárgy közzé, oly nagy a viszásság, mintha a festő tengerbe cyprust, erdőbe delphint, és vízbe vadkant festene. A hibátlanság utáni törekvés hibába szokott vezetni akkor is, ha a költő túlságos tartózkodás miatt valami egésznek a kivitelére képtelenné lesz. Nemcsak a tökély utáni törekvés, hanem a hibától való félelem is vezethet hibára, ha a költő nem ismeri a művészet titkát;