Evangélikus főiskola, Pozsony, 1874
24 dőn azt mondja, hogy : nem törekszik magas parnassusra, csak a magyar népnek violákat vet. így szolgált ő nagy időkön át fáradhatlanul, buzgón; minden léptén kisérte őt a honszeretet és a vallási buzgalom, s a küzdelmek ama napjaiban, védte nemzetének és vallásának jogait tántoríthatlanul. Végre nagy munkák után elfáradótt a 73 év által nyomott test, s a még mindig derült lélekkel csöndes magányba vonult, a hol kevesek által ismerve, élt az elmúlt nemzedéknek tagja. Kevesen hallottunk az utóbbi években róla, de midőn halálának hire eljutott hozzánk mindnyájunk kebeléből ily fohász tört elő: Szunnyadjatok békében porai az elhunytnak, de a szellem a mely bennetek lakott, újuljon meg mi-köztünk s lakozzék mi-bennünk. Szelleme az elhunytnak! íme jussanak el hozzád a hála és az elismerés szavai! Halljad meg a honfiak köszönetét azon szolgálatokért, melyeket hazádnak tettél! Halljad meg köszönetét azoknak, a kiket tanítottál, s a kik már megó'szültek s most is azt mondják, hogy az jó volt a mit tanítottál! Halljad meg a mi köszönetünket is, mert megmutattad nekünk, miként kell emberekké lennünk! S ha az életben szeretetedért nem mindig nyertél szeretetet, küzdelmeidért elismerést, dalaidért babért, legyenek vigasztalásul neked a költőnek eme szavai: „A mit embernek keze nyújt, veszendő : Halhatatlant vár s keres a valódi, A nemes virtus maga ő magának Bére jutalma.“ 2. Alig hogy elhangzottak Simkó Vilmos felett tartott gyászbeszédnek hangjai, egy új veszteség érte a pozsonyi lýceum tanári karát. Az új halott nem más, mint Szeberényi Lajos, magyar-tót lelkész és theologiai tanár, ki junius 4-dikén esti 7 órakor hosszas szenvedés után 55 éves korában meghalt. Életrajzát a legközelebbi Értesítőben fogjuk közölni. 3. A lyceumnak e tanévben a tanulók közt is van halottja, Bartholomaeidesz Károly, VII. osztály tanulója. Született 1857. okt. 27-dikén Ochtinán Grömörmegyében, hol édes atyja Károly ev. lelkész volt, édes anyja pedig szül. Komáromy Sarolta. —
