Evangélikus főiskola, Pozsony, 1874

23

— így jutott azután mint házitanitó Gamauf lelkész és Pethe Ferencz magyar író családjához, kik mindketten tudományosan mívelt férfiak lévén, a fogékony lelkű ifjúra üdvös befolyással voltak. •— Késó'bb neveló'sködni szándékozván egyideig, Ürménybe ment, hol harmadfél évet töltvén, valósítani szándékozott azon régóta táplált óhaját, hogy a theologiai tudományokat a külföldi egyetemeken hallgathassa; s a nevelősködéssel felhagyván Jena-ba ment. Lehetetlen itt meg nem emlékeznem azon szeretetteljes gondoskodásáról, mely által a Jénában tanuló magyar prot. theo- logusok jobblétét előmozdította, mert részben ó' eszközlé azt, hogy a Weimari nagyherczeg Jénában a magyar theologusok számára szabad-asztalt alapított.

Még Jénában tartózkodása alatt 1815-ben meghivatott Wszetinbe lelkésznek, mely meghívást elfogadván, megkezdő azon pályát, melyet félszázadon át híven, serényen betölteni igyekezett. — Ugyanitt lépett házasságra Helms Karolinával.

3 év után Zeuchtelbe ment át s hívei felismervén benne a jó pásztort : szeretettel ragaszkodtak hozzá, de daczára ezen ragaszkodásnak, daczára annak, hogy az áldásos magot, melyet hivei kebelébe vetett, már szépen kelni, szépen virágozni látta : mégis a honvágy, melyet mindinkább élesztett keblében a haza iránt való szeretet, nem hagyá ó't tovább hona határain kívül élni, s midó'n a trencséni egyháznak hiványát vette, örömmel sietett új állomását elfoglalni.

Trencsénből 1835-ben Pozsonyba hivatott lelkésztanárnak, s itt kezdődik férfiúi működésének gyümölcsöző nyara.

Pozsonyban való tartózkodása mind nemzetiségünk élesztősére, mind pedig a prot. theologiára áldásos hatású volt; mert ő vala egyike azon úttörőknek, a ki átértve a magyar tudomány korhoz idomulásának szükségét, a tanszéken a magyar nyelvet helyezé a latin fölé. — Hogy mily fontos lépés volt ez nemzetiségünk hamvadozó szikrájának felélesztésére, azt tán szükségtelen elmondanom, mert megmutatták azt a következmények, megmutatta az idő.

Pozsonyban a theologiának tanára lévén, tanulmányainak gyümölcseivel gyarapítá a tanulmányt, a mennyiben számos, — magyar, német s szláv nyelven irt munkát bocsátott közre; tiszta keblének érzelemdús hangjaival gyarapitá költészetünket, mely téren való működését leginkább jellemzik saját szavai, mi-