Evangélikus főiskola, Pozsony, 1871

31

mely őt naponként több óráig hangosan beszélni kényszerűé és anyagi körülményei nem engedék a nyugalomba vonulást, a mi, ha a gyönge testalkatú férfiút nem is mentette volna meg a kora haláltól; de legalább valamennyire meghosszabíthatta volna tevékeny életét. Végre októberben erőt vevén rajta a mellbaj, miután óráit tanártársai egymás közt felosztották, megszüntette az eléadásokat. így telt az ősz.

Azonban a reménytelenség ez állapotából az 1871. újuló tavasz- szal üdülni kezdett, s barátjainak reménye is éledett. Június hónapját a németóvári fürdőben töltötte, azon hitben, hogy ez jótékony hatással lesz egészségi állapotára. De a hűvös, esős idő csak siettette halálát, s visszatértekor látva a szétrombolt testet, bizonyosnak látszott közel feloszlása, a mint a múlt évi sept. 3. d. e. 10 és 11 óra közt be is következett.

0 maga azonban remélt és — dolgozott. Utolsó néhány hónapja volt életének legtermékenyebb korszaka. Még halála előtt néhány órával is, sept. 2-dikán, javítgatott Shakespearenek a Kisfaludy-tár- saság által már elfogadott „Venus és Adonis“ fordításán. Közrészvét mellett nagy sokaság kisérte ki a temetőbe, hol alúlirott tartott fölötte gyászbeszédet.

Irodalmi munkásságának legbecsesebb gyümölcsei: ritka sükerü műfordításai. így a Kisfaludy-társaság Shakespeare-fordításában tőle jelent meg 1870. VI. Henrik mindhárom része, melyeknek elsejét 1868-bau, a két utóbbit 1869-ben készíté. Az 1870. fordított „Pericles“ a múlt évben jelent meg. Kiadatlan műfordítás Moore, Tennyson, Shelley, Béranger, Tommasio, Byron, továbbá G-öthe, Schiller, Bückert stb. után nagy számmal maradt, s valamennyi megérdemlené a kiadást.

Halála után nem sokára tanártársai gyűjtést indítottak meg magok, továbbá barátjai, tisztelői és tanítványai közt emlékére állítandó sírkőre s ez f. évi tavaszszal fölállíttatván egyik dísze a pozsonyi evang. temetőnek, szemközt a báró Jeszenákféle sírbolttal. Az önképző kör tagjai pedig hasonlóképen hálájokat vélték szeretett és mélyen gyászolt volt elnökük iránt leróvni az általuk folyó évi jan. 6. a lyceum könyvtári teremében tartott Lehr-ünnepély által, midőn a lyceumi elöljáróság jelenlétében a gymnasiumi dalárda éneklése mellett egyik tag emlékbeszédet mondott, ketten elégiáikat, mások meg a boldogult költeményei közül néhányat szavaltak.

Lehr még csak pályája kezdetén állt, melyhez oly közel állt a